Olyan nagyok már a fiúk, nem is az van, hogy hosszra vagy súlyra sokat nőttek volna, inkább az, hogy fokozatosan alakul át a kis testük. A babaháj szépen csökken rajtuk, keskenyebb lett a pofijuk, a ráncocska a csuklójuknál tűnik elfelé. Pedig amúgy elég jó mennyiségeket esznek, de nagyon-nagyon sokat mozognak is. Tényleg úgy van, hogy minden ébren töltött percükben jönnek-mennek, felállnak, pakolnak, függönyt húzogatnak, bútort nyalogatnak, cipőkre vadásznak és újságot olvasnak (értsd: tépkednek), a játékaikkal viszont csak elvétve foglalkoznak. A játszóterületüket már felszámoltuk, mert soha nem tartózkodtak rajta és inkább csak akadálynak volt jó a padlón. Minden-minden érdekli őket, leszedik az emberről a szemüveget, a nyakláncot, határozottan félrefordítják a fejedet, hogy a fülbevalót piszkálják és odavannak mindenért, ami világít. Dominik már hasizomból felül, minden segítség nélkül, csak ezt általában sajnos pelenkázás közben adja elő, nagyon vicces, amikor a kibontott kakis pelusra izmozza magát ülésbe. :) És most már egyszerűen nem lehet semmit sem enni a társaságukban, mert rögtön hiszti van, ha ők nem kapnak. Gergő egészen be tudja hergelni magát, ha a látómezejében citromos danone joghurt jelenik meg, most az a kedvence.
