Buli van!

Durrognak a petárdák, tüzijáték van, Gergő bácsi ébren bulizik, Domika alszik, de elég nyugtalanul. BÚÉK mindenkinek! :)

...és ha elromlik, megszereljük!

Vad motorosok

Kaptunk egy kiskocsit

Karácsonyi macifülek

Játék

...és íme

El ne felejtsük

Azt, hogy megemlékezzünk róla: Gergő hetek óta négykézláb közlekedik. A nagy örömben, hogy Domi jár, erről méltatlanul nem írtunk egy sort sem, bár a videókon azért láthatjátok, hogy G. mászik. Volt ugye a profi kúszása, a dévényes terapeutája viszont nagyon arra gyúrt, hogy másszon a kicsi fiú. Amíg kezelésre járt, addig valószínűleg utálta ezt a mozgásformát, bár akkor is bemutatta néha, hogy képes rá. Amióta azonban véget ért a dévény, Gergőci simán mászik négykézláb. Kizárólag csakis akkor tér vissza a kommandózáshoz, ha valami van a kezében, és mondjuk így kell menekülnie Domi elöl, aki meg akarja kaparintani azt a bizonyos dolgot tőle. Ez a "mindig az kell, ami a másiknál van" viselkedés egészen kriminális méreteket kezd ölteni, sose gondoltuk volna, hogy már ekkora törpék is ezt művelik. Meg lökdösik el egymást, ezt akkor csinálják főleg, amikor mindketten ugyanannak a célszemélynek az ölébe szeretnének felkéredzkedni. Ott állnak, nyígnak, kapaszkodnak az ember nadrágjába, s közben egymást is taszajgatják arrébb. Őrületes. És próbálnak felmászni az ember lábszárán, ha nem vesszük fel őket.
Nagyon édesek egyébként, mindketten mondják, hogy "ámpa", a lámpa ez egyik fő kedvencük, nézni a fényeket és kapcsolgatni a kapcsolókat maga a mámor. Mutatják, hogy hol van az okos fejük, és a lábuk, bár ez utóbbinál mintha a zokni és láb szó ugyanazt jelentené nekik, mert a csupasz lábukon is simán mutatják a zoknit, ha rákérdezünk. Enyhe rendmánia is megfigyelhető náluk, a reggeli és esti tápi elfogyasztása után mindkét gyerek szertartásosan rárakja a cumisüvegre a kupakot, de tényleg mindig, legfeljebb csak akkor maradhat el ez a dolog, ha bealszanak kaja közben. És annyira tudják, hogy meg vannak dicsérve, az ügyes szó hallatán hatalmas vigyor terül el a pofikákon. :)

A mama sajnos nem adja elég gyorsan a sonkás zsömlét, ezért itt éhezünk állva. :)

Történelmi nap :)

2009. december 18-án, kicsi életének betöltött 15., korrigált korának 12 és feledik hónapjában Dominik igazán, komolyan elindult! Fantasztikus kis emberke, tegnap még a "három lépés után négykézláb folytatom" klub tagja volt, ma pedig egyszer csak simán átment a tévészekrénytől a másik szobában lévő ágyig, ami minimum 15 lépést jelent, és azóta nincs megállás! Kicsit még bizonytalan és időnként meg-meg kell állnia, hogy visszanyerje az egyensúlyát, de mindezt már kapaszkodás nélkül teszi, és folytatja szépen az útját. Nagyon-nagyon boldogok vagyunk és érdeklődve várjuk, hogy kicsi G. mikor követi a bratyót. Videó is lesz hamarosan, addig türelmet kérünk. :)

Bolondozások

Mindjárt itt a karácsony!

Mivel szeretjük a reménytelennek tűnő kihívásokat, idén is megpróbálkoztunk karácsonyos babaképek készítésével. A tavaly decemberi kísérletről már beszámoltunk itt. Ha azt hittük, hogy most könnyebb lesz, mivel a fiúkák már nagyobbak, hát tévedtünk. A piros bodyt megtűrték magukon, bár Gergő nagy ruhahúzogató, a múltkor annyira kitágította a nyakkivágást, hogy az egyik kis karját ki is bújtatta belőle, nagyon kis "szexi" volt a csupasz vállával. :)
Na, de ez mellékvágány, szóval a problémák a jávorszarvas-agancs felvételekor kezdődtek, ugyanis villámgépre lett volna szükség, ha azt az 1 másodpercet le akartuk volna fényképezni, amíg normálisan rajtuk volt a cucc. Egyből leszedték a fejükről és a kis csengettyűket próbálták leszerkeszteni róla. Azért született néhány fotó:

A szomszéd füve mindig zöldebb...

Gyorsan vigyorgok neked egyet a kamerába, de aztán megyek és megszerzem Spongya Bobot!

A kockafejű bátyám elszedte Spongya Bobot*, de mindjárt belekiabálok a fülébe és visszaszedem tőle, csak figyelj!

* mégsem Spongya Bob lett megkaparintva, hanem egy üres műanyag flakon, mindegy, a visszaszerzési mód változatlan, meg a kiabálás itt (illusztráció alant) :)

Rácsok mögött

Muszáj volt véget vetni a fiúk kiszökdösésének az előszobába, így aztán felszereltünk egy rácsot a nappali ajtajába. Lógnak rajta, vizsgálgatják, különösen a rögzítő csavarokat, és Gergő bácsi még az átmászással is megpróbálkozott (hehehe). Úgy látszik, beletörődtek, hogy ez a dolog útjukat állja, nem hisztiznek miatta.
Nem is írtunk még róla, de a gyermekek egyre furmányosabbak, újabban cukkolják egymást: odalógatnak a másik orra elé egy kedvenc tárgyat, majd elrántják és elrongyolnak onnan vele és közben nagyon kacagnak. Gergő ma például a cumiját tartotta Domi elé, aki amúgy nem cumizik, de a Gergő szájából nagy előszeretettel szedi ki, hogy körberághassa. Mielőtt Domi elvehette volna tőle, G. gyorsan elhúzott a tetthelyről, és mindketten röhögtek. Domi meg mondjuk lehúzza Gergő lábáról a zoknit, meglengeti a meglepett áldozat arca előtt és megpróbálja a saját lábára felhúzni. Nagyon cuki, már a cipőfelvételt is próbálgatja.

Itt járt a Mikulás!

Hát te ki a szösz vagy?

Jaaa, tudom már, Rudolf!

Ezt itt kétoldalt mind én kaptam a Mikulástól!

Te is szomorú vagy Rudi, hogy vége az ünnepnek?

Játszanak

Kopirnyók megint :)

Tegnap megszabadítottuk a fiúkat a hatalmas loboncuktól, mert Dominak már majdnem odafészkeltek a madarak a feje tetejére, G. ügynök frizurája pedig Bobby Ewing parókájára kezdett emlékeztetni a Dallas legszebb napjaiból. Szóval most megint tengerészgyalogosnak néznek ki, bár a macinaci tagadhatatlanul levon a kemény külsőből.