Azt, hogy megemlékezzünk róla: Gergő hetek óta négykézláb közlekedik. A nagy örömben, hogy Domi jár, erről méltatlanul nem írtunk egy sort sem, bár a videókon azért láthatjátok, hogy G. mászik. Volt ugye a profi kúszása, a dévényes terapeutája viszont nagyon arra gyúrt, hogy másszon a kicsi fiú. Amíg kezelésre járt, addig valószínűleg utálta ezt a mozgásformát, bár akkor is bemutatta néha, hogy képes rá. Amióta azonban véget ért a dévény, Gergőci simán mászik négykézláb. Kizárólag csakis akkor tér vissza a kommandózáshoz, ha valami van a kezében, és mondjuk így kell menekülnie Domi elöl, aki meg akarja kaparintani azt a bizonyos dolgot tőle. Ez a "mindig az kell, ami a másiknál van" viselkedés egészen kriminális méreteket kezd ölteni, sose gondoltuk volna, hogy már ekkora törpék is ezt művelik. Meg lökdösik el egymást, ezt akkor csinálják főleg, amikor mindketten ugyanannak a célszemélynek az ölébe szeretnének felkéredzkedni. Ott állnak, nyígnak, kapaszkodnak az ember nadrágjába, s közben egymást is taszajgatják arrébb. Őrületes. És próbálnak felmászni az ember lábszárán, ha nem vesszük fel őket.
Nagyon édesek egyébként, mindketten mondják, hogy "ámpa", a lámpa ez egyik fő kedvencük, nézni a fényeket és kapcsolgatni a kapcsolókat maga a mámor. Mutatják, hogy hol van az okos fejük, és a lábuk, bár ez utóbbinál mintha a zokni és láb szó ugyanazt jelentené nekik, mert a csupasz lábukon is simán mutatják a zoknit, ha rákérdezünk. Enyhe rendmánia is megfigyelhető náluk, a reggeli és esti tápi elfogyasztása után mindkét gyerek szertartásosan rárakja a cumisüvegre a kupakot, de tényleg mindig, legfeljebb csak akkor maradhat el ez a dolog, ha bealszanak kaja közben. És annyira tudják, hogy meg vannak dicsérve, az ügyes szó hallatán hatalmas vigyor terül el a pofikákon. :)
A mama sajnos nem adja elég gyorsan a sonkás zsömlét, ezért itt éhezünk állva. :)
A mama sajnos nem adja elég gyorsan a sonkás zsömlét, ezért itt éhezünk állva. :)
