Játszóteres

(És mindig más gyerek járműve kell nekik. :)

Strandolás

Az államalapítás ünnepének örömére lementünk a Velencei-tóra strandolni. Persze a konkrét fürdés csak egész kis részét tette ki a dolognak, Domi nem is nagyon akart a vízbe menni, a kis felfújható csónakban üldögélve paskolta a vizet. Gergő az ölünkben elvolt, de az úszógumi még bizonytalan érzés neki, kell, hogy valaki tartsa. És hát hideg a víz a pici testükhöz, hamar hűlnek, csak úgy reszketett kicsi G., amikor végül kijöttünk a tóból.

A parton aztán nagyon érdekes dolgok voltak: hatalmas csúszda, ami mellett az otthoni játszótéri eltörpül, fű-fa-virág, más gyerekek, más gyerekek babakocsija (!), és a járda melletti kis betonárok, ami különös vonzerővel bírt mindkét kölköcske számára. Abban mászkáltak fel s alá, ki nem lehetett őket csábítani, ami azért vicces, mert ráadásul nehéz volt benne közlekedni, hiszen nem egyenes az alja. Szeretik a kihívásokat, ez tisztán látszik. És kaptak gofrit is, de gonosz család lévén nem kértünk rá nekik se lekvárt, se tejszínhabot. ;)

A cink ragaszkodik

Hát, ilyesmitől már régen féltünk, most aztán bekövetkezett. Gergőke megszerezte a sudocremes dobozt, eléggé tele popsikrémmel, és mire észrevettük, már így elintézte magát. A hajából háromszori samponozásra sem sikerült kiszedni a krémet, a lepedőről nem is beszélve. A kiságyukat valószínűleg oda kell szögelni a padlóhoz, mert leülve és a lábukat kilógatva a rácson az ággyal együtt tudnak mozogni. :( Így kaparintotta meg a sudocremet is. Túl találékonyak.

A hintát...

... Gergő bácsi relaxálásra használja,



.... ellenben Dominik itt intézi üzleti és magán telefonhívásait.

Akikre majom ugrott ;)

Járművek és halak

Szombaton cápát-ráját-halat nézni voltunk a tropicariumban. A gyermekek láthatóan nagyon élvezték, de az állatkák mellett a sötétben való rohangálás, más kölkökkel való barátkozás és a különféle érdekes szerkezetek (csapok, korlátok, padlólefolyók) vizsgálata legalább akkora izgalommal töltötte el őket. Mondjuk, szerencsére, legalább az alligátorhoz nem akartak beugrani. A rájasimogatóban a víz volt igazán érdekes, Gergő hatalmas locs-pocsot rendezett, nem győztem aztán lemosni a sós vizet róla. Szerintem minden ráját elijesztett a környékről a nagy csapkodással, de így is jól szórakozott. Nagyon bátor volt, van egy kis üvegalagút, ami bevezet a medencébe, Gergőci egyből belemászott, aztán a víz alól röhögött ránk kifelé.



A campona jól tele van rakva ezekkel a pénzbedobós gyerekjátékokkal, motorokkal, autókkal, direkte a szülői pénztárcák megkopasztása céljából. (De, ha-ha, kifogtunk rajtuk, mert alig volt aprónk, illetve az is főleg 200-as, viszont az átok gépek százassal működtek volna, váltani meg egy boltban sem akartak.) Mondanom sem kell, a fiúk úgy vágódtak rájuk, mintha így születtek volna, és szerencsére még nem vált vérükké az a tudás, hogy ezek a miniautók, -motorok mozogni is tudnak, ha pénzt dobnak beléjük, így aztán boldogan ültek rajtuk csak úgy. :)
A járművek egyébként is nagyon érdeklik őket, imádnak az autóban a kormánynál ülni, össze-vissza nyomogatják a gombokat, kapcsolókat, utazás közben sorolják a felbukkanó buszokat, motorokat, hévet, autókat, sőt Domika már a piros lámpát is mondja.