Az államalapítás ünnepének örömére lementünk a Velencei-tóra strandolni. Persze a konkrét fürdés csak egész kis részét tette ki a dolognak, Domi nem is nagyon akart a vízbe menni, a kis felfújható csónakban üldögélve paskolta a vizet. Gergő az ölünkben elvolt, de az úszógumi még bizonytalan érzés neki, kell, hogy valaki tartsa. És hát hideg a víz a pici testükhöz, hamar hűlnek, csak úgy reszketett kicsi G., amikor végül kijöttünk a tóból.
A parton aztán nagyon érdekes dolgok voltak: hatalmas csúszda, ami mellett az otthoni játszótéri eltörpül, fű-fa-virág, más gyerekek, más gyerekek babakocsija (!), és a járda melletti kis betonárok, ami különös vonzerővel bírt mindkét kölköcske számára. Abban mászkáltak fel s alá, ki nem lehetett őket csábítani, ami azért vicces, mert ráadásul nehéz volt benne közlekedni, hiszen nem egyenes az alja. Szeretik a kihívásokat, ez tisztán látszik. És kaptak gofrit is, de gonosz család lévén nem kértünk rá nekik se lekvárt, se tejszínhabot. ;)
