Szombaton cápát-ráját-halat nézni voltunk a tropicariumban. A gyermekek láthatóan nagyon élvezték, de az állatkák mellett a sötétben való rohangálás, más kölkökkel való barátkozás és a különféle érdekes szerkezetek (csapok, korlátok, padlólefolyók) vizsgálata legalább akkora izgalommal töltötte el őket. Mondjuk, szerencsére, legalább az alligátorhoz nem akartak beugrani. A rájasimogatóban a víz volt igazán érdekes, Gergő hatalmas locs-pocsot rendezett, nem győztem aztán lemosni a sós vizet róla. Szerintem minden ráját elijesztett a környékről a nagy csapkodással, de így is jól szórakozott. Nagyon bátor volt, van egy kis üvegalagút, ami bevezet a medencébe, Gergőci egyből belemászott, aztán a víz alól röhögött ránk kifelé.
A campona jól tele van rakva ezekkel a pénzbedobós gyerekjátékokkal, motorokkal, autókkal, direkte a szülői pénztárcák megkopasztása céljából. (De, ha-ha, kifogtunk rajtuk, mert alig volt aprónk, illetve az is főleg 200-as, viszont az átok gépek százassal működtek volna, váltani meg egy boltban sem akartak.) Mondanom sem kell, a fiúk úgy vágódtak rájuk, mintha így születtek volna, és szerencsére még nem vált vérükké az a tudás, hogy ezek a miniautók, -motorok mozogni is tudnak, ha pénzt dobnak beléjük, így aztán boldogan ültek rajtuk csak úgy. :)
A járművek egyébként is nagyon érdeklik őket, imádnak az autóban a kormánynál ülni, össze-vissza nyomogatják a gombokat, kapcsolókat, utazás közben sorolják a felbukkanó buszokat, motorokat, hévet, autókat, sőt Domika már a piros lámpát is mondja.
