Buli van!

Durrognak a petárdák, tüzijáték van, Gergő bácsi ébren bulizik, Domika alszik, de elég nyugtalanul. BÚÉK mindenkinek! :)

...és ha elromlik, megszereljük!

Vad motorosok

Kaptunk egy kiskocsit

Karácsonyi macifülek

Játék

...és íme

El ne felejtsük

Azt, hogy megemlékezzünk róla: Gergő hetek óta négykézláb közlekedik. A nagy örömben, hogy Domi jár, erről méltatlanul nem írtunk egy sort sem, bár a videókon azért láthatjátok, hogy G. mászik. Volt ugye a profi kúszása, a dévényes terapeutája viszont nagyon arra gyúrt, hogy másszon a kicsi fiú. Amíg kezelésre járt, addig valószínűleg utálta ezt a mozgásformát, bár akkor is bemutatta néha, hogy képes rá. Amióta azonban véget ért a dévény, Gergőci simán mászik négykézláb. Kizárólag csakis akkor tér vissza a kommandózáshoz, ha valami van a kezében, és mondjuk így kell menekülnie Domi elöl, aki meg akarja kaparintani azt a bizonyos dolgot tőle. Ez a "mindig az kell, ami a másiknál van" viselkedés egészen kriminális méreteket kezd ölteni, sose gondoltuk volna, hogy már ekkora törpék is ezt művelik. Meg lökdösik el egymást, ezt akkor csinálják főleg, amikor mindketten ugyanannak a célszemélynek az ölébe szeretnének felkéredzkedni. Ott állnak, nyígnak, kapaszkodnak az ember nadrágjába, s közben egymást is taszajgatják arrébb. Őrületes. És próbálnak felmászni az ember lábszárán, ha nem vesszük fel őket.
Nagyon édesek egyébként, mindketten mondják, hogy "ámpa", a lámpa ez egyik fő kedvencük, nézni a fényeket és kapcsolgatni a kapcsolókat maga a mámor. Mutatják, hogy hol van az okos fejük, és a lábuk, bár ez utóbbinál mintha a zokni és láb szó ugyanazt jelentené nekik, mert a csupasz lábukon is simán mutatják a zoknit, ha rákérdezünk. Enyhe rendmánia is megfigyelhető náluk, a reggeli és esti tápi elfogyasztása után mindkét gyerek szertartásosan rárakja a cumisüvegre a kupakot, de tényleg mindig, legfeljebb csak akkor maradhat el ez a dolog, ha bealszanak kaja közben. És annyira tudják, hogy meg vannak dicsérve, az ügyes szó hallatán hatalmas vigyor terül el a pofikákon. :)

A mama sajnos nem adja elég gyorsan a sonkás zsömlét, ezért itt éhezünk állva. :)

Történelmi nap :)

2009. december 18-án, kicsi életének betöltött 15., korrigált korának 12 és feledik hónapjában Dominik igazán, komolyan elindult! Fantasztikus kis emberke, tegnap még a "három lépés után négykézláb folytatom" klub tagja volt, ma pedig egyszer csak simán átment a tévészekrénytől a másik szobában lévő ágyig, ami minimum 15 lépést jelent, és azóta nincs megállás! Kicsit még bizonytalan és időnként meg-meg kell állnia, hogy visszanyerje az egyensúlyát, de mindezt már kapaszkodás nélkül teszi, és folytatja szépen az útját. Nagyon-nagyon boldogok vagyunk és érdeklődve várjuk, hogy kicsi G. mikor követi a bratyót. Videó is lesz hamarosan, addig türelmet kérünk. :)

Bolondozások

Mindjárt itt a karácsony!

Mivel szeretjük a reménytelennek tűnő kihívásokat, idén is megpróbálkoztunk karácsonyos babaképek készítésével. A tavaly decemberi kísérletről már beszámoltunk itt. Ha azt hittük, hogy most könnyebb lesz, mivel a fiúkák már nagyobbak, hát tévedtünk. A piros bodyt megtűrték magukon, bár Gergő nagy ruhahúzogató, a múltkor annyira kitágította a nyakkivágást, hogy az egyik kis karját ki is bújtatta belőle, nagyon kis "szexi" volt a csupasz vállával. :)
Na, de ez mellékvágány, szóval a problémák a jávorszarvas-agancs felvételekor kezdődtek, ugyanis villámgépre lett volna szükség, ha azt az 1 másodpercet le akartuk volna fényképezni, amíg normálisan rajtuk volt a cucc. Egyből leszedték a fejükről és a kis csengettyűket próbálták leszerkeszteni róla. Azért született néhány fotó:

A szomszéd füve mindig zöldebb...

Gyorsan vigyorgok neked egyet a kamerába, de aztán megyek és megszerzem Spongya Bobot!

A kockafejű bátyám elszedte Spongya Bobot*, de mindjárt belekiabálok a fülébe és visszaszedem tőle, csak figyelj!

* mégsem Spongya Bob lett megkaparintva, hanem egy üres műanyag flakon, mindegy, a visszaszerzési mód változatlan, meg a kiabálás itt (illusztráció alant) :)

Rácsok mögött

Muszáj volt véget vetni a fiúk kiszökdösésének az előszobába, így aztán felszereltünk egy rácsot a nappali ajtajába. Lógnak rajta, vizsgálgatják, különösen a rögzítő csavarokat, és Gergő bácsi még az átmászással is megpróbálkozott (hehehe). Úgy látszik, beletörődtek, hogy ez a dolog útjukat állja, nem hisztiznek miatta.
Nem is írtunk még róla, de a gyermekek egyre furmányosabbak, újabban cukkolják egymást: odalógatnak a másik orra elé egy kedvenc tárgyat, majd elrántják és elrongyolnak onnan vele és közben nagyon kacagnak. Gergő ma például a cumiját tartotta Domi elé, aki amúgy nem cumizik, de a Gergő szájából nagy előszeretettel szedi ki, hogy körberághassa. Mielőtt Domi elvehette volna tőle, G. gyorsan elhúzott a tetthelyről, és mindketten röhögtek. Domi meg mondjuk lehúzza Gergő lábáról a zoknit, meglengeti a meglepett áldozat arca előtt és megpróbálja a saját lábára felhúzni. Nagyon cuki, már a cipőfelvételt is próbálgatja.

Itt járt a Mikulás!

Hát te ki a szösz vagy?

Jaaa, tudom már, Rudolf!

Ezt itt kétoldalt mind én kaptam a Mikulástól!

Te is szomorú vagy Rudi, hogy vége az ünnepnek?

Játszanak

Kopirnyók megint :)

Tegnap megszabadítottuk a fiúkat a hatalmas loboncuktól, mert Dominak már majdnem odafészkeltek a madarak a feje tetejére, G. ügynök frizurája pedig Bobby Ewing parókájára kezdett emlékeztetni a Dallas legszebb napjaiból. Szóval most megint tengerészgyalogosnak néznek ki, bár a macinaci tagadhatatlanul levon a kemény külsőből.

Föl-le

Igazság szerint már pár hetes fejlemény, hogy a fiúk egyszerre csak le tudtak mászni az ágyról, kanapéról hasra fordulva, lábbal lefelé, úgy ahogyan az biztonságos - és a tuti a dologban az, hogy ezt maguktól találták ki, senki nem fordította irányba őket. Azután vagy két hete Gergő fel is mászott a nagyi ágyára, hogy megszerezze tőle a telefont. Kapaszkodott a kisfiú erősen az ágytakaróba, és szépen először az egyik lábacskáját lendítette fel, aztán mellé a másikat, és már fent is volt. És ezt se mutatta neki senki, teljesen magától jött rá a technikára. Domi pár napja csatlakozott az ágyramászós genghez, most már ő is simán felmászik mindenre, irtó cuki, amikor felküzdi a kis poppiját a fotelba, kényelmesen elhelyezkedik, ül ott pár percet, majd a szuper technikájával lemászik és megy a dolgára. :)

Egyéb hírek: szemészetileg újabb hat hónapra jók a gyerekek, és bár imádjuk ME és SK doktornőket, de ami a szemklinikán van szervezés tekintetében, hááát, azon lenne még mit javítani. És egy vicces dolog, vagyis inkább sírni kellene miatta: a Péterfy koraszülött osztálya küldött egy levelet, hogy szeretnék a gyerekeket látni, hiszen ott feküdtek náluk, és a megadott időpontban szíveskedjünk elvinni őket vizsgálatra (így ultimátumszerűen). Hm. Eddig nem jutott eszükbe Gergő és Dominik? Senkinek nem tűnt fel, hogy egyszer sem vittük őket oda vissza kontrollra? És nem gondolják, hogy ennek esetleg oka van? Tegyem hozzá, a kezelőorvosuk egyik gyerek hazahozatalakor sem beszélt velünk, utógondozásról szó sem volt, de az egész ápolásuk elég nemtörődöm volt, nem volt kézben tartva. Nyilván így mi magunk megtaláltuk azokat a helyeket és orvosokat, akikben megbízunk, és ők figyelemmel kísérik a fiúk fejlődését. Komolyan, nem is értem a Péterfy ezt hogy gondolja....

KultúrGergő

KomolyDomi

Hétvégi játszós

Hogy is kell a mit is csinálni?

A kisfiúk az ebédjüket melegítik. ;)

Ezzel a kérdéssel írható le legjobban a gyerekek tevékenysége manapság. Mindent tudni akarnak, mindenhol ott akarnak lenni, mindent utánozni akarnak. Nincs előttük akadály, Gergő különösen a "mindenhol átküzdöm magam" típus, az étkezőszék alatt is átmászik, de ehhez tudni kell, hogy vannak ám ott keresztfák, tehát nem csak simán a lábak között kell átkúszni. Aztán az ajtónyitogatás is nagy kedvenc, leginkább a konyhában szeretik művelni (ott még nincsenek gyerekzárazva az ajtók), és pakolnak is kifelé edényt, lisztet, bármit.
Ja, meg Bucika telefonál, igaz egyelőre érdekes technikával valahogy a füle mögé rakja a telót, de majdcsak alakul a dolog. És még véletlenül se próbálja sose a távirányítót a fülére illeszteni, pontosan tudja, hogy azon nem lehet beszélni senkivel. :)

És a fő hír, tararam: tegnap levizsgáztak a fiúk Panni néninél és a dévényes neurológus dokinéninél, tökéletesnek vannak nyilvánítva, nem kell többet terápiára járniuk!!! Az elmúlt 8 hónapban kisebb kihagyásokkal heti 1-1 órát kezelte őket Zs., nagy szeretettel és odafigyeléssel. Mindkét gyereknek eltüntette a feszességét, plusz Gergőnek a féloldalasságát, amit a nagytudású margitos gyógytornász szerint maguktól kinőttek volna. Hát, mi nem akartuk a véletlenre bízni a dolgot, ennél azért nagyobb volt a tét. A Dévény alapítványnak nagyon-nagy szerepe van abban, hogy a fiúk mozgásokban gyakorlatilag nincsenek lemaradva a tényleges koruktól. Köszönjük ezúton is!

Halló!

Harisnyás Pippi Pisti :)

Stabilabban

Érdekes, hogy mit tesz egy pár bőrcipő! Kaptak a fiúk ilyen tiszta bőr kis benti cipőket, és egészen látványos, hogy mennyivel biztosabban mozognak így, mint zokniban, beleértve a gumitappancsos talpúakat is. Domi simán áll benne minden támaszkodás nélkül, és már 2-3 lépést is meg tud tenni kapaszkodás nélkül.

Gergő sokkal könnyedebben áll fel és ül le, ha rajta van a cipőcske, de a kúszás is egyszerűbb, ha tapad a talp.

Ja, persze a cipőt is leszedik a zoknival együtt a lábukról, a fene se érti miért van ez a késztetésük, hogy mezítláb legyenek, de lehet, hogy ez valami ősi, evolúciós dolog, végülis az őseink is mezítláb jártak.

Amúgy meg olyanok vannak, hogy G. ügynök profin megkeresi a cumiját, akárhová dobta is el, de más dolgokkal is úgy van, hogy ha valamit elrejtünk mondjuk a hátunk mögé, akkor már rég nem veszik be, hogy az a dolog nincs többé, próbálnak túrni-fúrni, hogy megtalálják. Dominó rendeltetésszerűen használja a telefont, odateszi a füléhez és a távirányítót is a tévé felé tartva nyomogatja. Lehet, hogy már a neten is böngészgetne, ha hagynánk. :) A múltkor meg kikapcsoltam a tévét, a fiúk egy ideig csak néztek, aztán Gergő benyomult a tévészekrény mögé, matatott egy kicsit az elosztó nagy piros kapcsológombjánál (ami le van ragasztva, mert mindig lekapcsolták, így igazából nem tudott vele semmit se csinálni), majd szépen kimászott és érdeklődve kukucskált fel a tévére, hogy sikerült-e visszahoznia rá a képet. Meg kellett zabálni, olyan kis okos.

És a bónuszkép, ilyen harc megy egy vacak kis  műanyag kanálért:

Mickey egér rulez!

Meg a mama mobilja is. :)

Ébredés után...

... rögtön ilyen gyönyörűek vagyunk. :)

 

 

Egy nagyon nagy játszóház kellene a kisfiúknak, ahol teljesen szabadon pakolhatnának, jöhetnének-mehetnének, anélkül, hogy valaki folyton rájuk szólna és akadályozná az életüket. Kemény dolog fáradhatatlan egyévesnek lenni, ha az ember családja mindenbe beleszól. Gergő például mindig kikommandózik az előszobába, és a cipőket nyalogatná. Ha rászólunk, hogy álljon meg és jöjjön vissza, iszonyú sebességre kapcsolva kúszik a cél felé. Ha nem szólunk neki, csak szaladunk utána, a lépteket hallva  is begyorsít, és általában ő nyer. :) Dominik érdekes módon jobban hallgat a tiltásra, nála legtöbbször célt ér, a nem-nem felszólítás, ilyenkor összerezzenve visszafordul, leül és várakozóan néz az emberre, hogy most akkor mi legyen.
Mostanában "veszélyes" dolog felvenni őket az ölünkbe, mert azután nem lehet lerakni a kis zsiványokat. Megfeszítik magukat, szembefordulnak az emberrel, kapaszkodnak a nadrágunkba és könyörgő hangon nyavalyogva, szívszakító tekintettel néznek felfelé.
A villanykapcsolók nagy kedvencei mostanság mindkét gyereknek, majd kiugranak a kezünkből, ha egynek a közelébe kerülünk. Tökéletesen tisztában vannak a kapcsoló és a fény meggyulladása vagy elalvása közti összefüggéssel, és néha már a nagy csapkodásban maguktól is sikerül le- vagy felkapcsolni a villanyt.

Felépülve és elbocsátva

Örömmel jelentjük, egészséges minden gyermek végre! Annyira, hogy a héten már dévényezni is voltunk, ahol jó híreket kaptunk. Domika kezelése végéhez ért, még Panni néninél le kell "vizsgáznia" a jövő héten vagy azután, de a terapeutája úgy látja, hogy mindent tud, amit egy 13 és fél hónapos fiatalembernek tudni kell. Kicsi G. szintén szabadul, de neki még lesz egy kezelése jövő héten. Az ő hátát még picit feszesnek tartja Zs., de igazán ez az egyetlen kifogás, mert a mászás kivételével ő is csinál mindent. Pontosabban, mászni is tud, de nagy sumák a gyerek, mert csak vészhelyzetben - értsd, amikor el kell menekülni a kezelés elöl - adja elő a tudományát. Szóval két hét múlva őt is megnézi Panni néni, és feltehetőleg ezzel sikeresen lezárul a fejlesztésüknek egy nagyon fontos szakasza. Hurrá-hurrá, örülünk, lehet, hogy érettségi bankettet is szervezünk nekik. :)

Vacsora kettesben

Hüpp-hüpp

Betegek a babákok, Gergő igazán, szegénykémnek tüszős mandulagyulája van és lázas is volt. Dominak "csak" piros a torka és taknyosak mindketten már vagy két hete. A fene ezekbe a vírusokba vagy bacikba, hogy ilyen nehéz kikeveredni belőlük, megkapni viszont túl könnyű őket. Orrszívó porszívó ide vagy oda, annyira tele van az orruk, hogy tegnapelőtt éjjel G. légzésfigyelője kb. 15 percenként pittyent egyet, olyankor az érték lement 1-2-re, aztán vissza is ugrott 9-re, ami nyilván attól volt, hogy nem valami szabályosan vette a levegőt az eldugult nózijával. Domi a szokásos rontom-bontom hangulatát nem veszítette el egyáltalán a betegségtől, és kicsi G. is csak picit bágyadtabb a szokásosnál. Nagyon érdekes, hogy Gergő valamiért erősen ellenzi a gyógyszere bevételét. Az antibiotikum nagyon finom, gyümölcsös ízű szirup, és mégis, amint közelít felé a kanál, rögtön elkezd nyígni és rázza a fejét, hogy nem kéri. Amint sikerül beimádkozni a kis szájába, boldogan elcsócsálja, de előtte mindig eljátssza a szenvedő kisfiút. Tiszta rejtély, hogy miért, különösen, mert amúgy lelkesen tátja a száját, ha bármit adunk neki.

Étvágyuk továbbra is kitűnő, minden felbukkanó kajáért sorban állnak, szó szerint: vagy az asztalhoz rongyolnak oda, ha a felnőttek leülnek reggelizni-ebédelni-vacsorázni, vagy az ember térdénél álldogálnak könyörögve, ha az nem az asztalnál próbál - szinte titokban - valami kis finomságot megenni.

És Domi nagyon cuki, felszólításra nagy, nyitott szájas puszikat ad a kedvenc alvós macijának. :)

 

Pasi

Na, vigyázz már onnan, szeretnék a meccsre kapcsolni!

Góóól!

Továbbra is kekszrajongó :)

Ojjé, ez a pici kekszecske meg kimaradt?

Meg bírom ezt én még enni? Gondolkodjunk!

 De még mennyire! Nyamm!