Gergő sokkal könnyedebben áll fel és ül le, ha rajta van a cipőcske, de a kúszás is egyszerűbb, ha tapad a talp.
Ja, persze a cipőt is leszedik a zoknival együtt a lábukról, a fene se érti miért van ez a késztetésük, hogy mezítláb legyenek, de lehet, hogy ez valami ősi, evolúciós dolog, végülis az őseink is mezítláb jártak.
Amúgy meg olyanok vannak, hogy G. ügynök profin megkeresi a cumiját, akárhová dobta is el, de más dolgokkal is úgy van, hogy ha valamit elrejtünk mondjuk a hátunk mögé, akkor már rég nem veszik be, hogy az a dolog nincs többé, próbálnak túrni-fúrni, hogy megtalálják. Dominó rendeltetésszerűen használja a telefont, odateszi a füléhez és a távirányítót is a tévé felé tartva nyomogatja. Lehet, hogy már a neten is böngészgetne, ha hagynánk. :) A múltkor meg kikapcsoltam a tévét, a fiúk egy ideig csak néztek, aztán Gergő benyomult a tévészekrény mögé, matatott egy kicsit az elosztó nagy piros kapcsológombjánál (ami le van ragasztva, mert mindig lekapcsolták, így igazából nem tudott vele semmit se csinálni), majd szépen kimászott és érdeklődve kukucskált fel a tévére, hogy sikerült-e visszahoznia rá a képet. Meg kellett zabálni, olyan kis okos.
És a bónuszkép, ilyen harc megy egy vacak kis műanyag kanálért:
