Hüpp-hüpp

Betegek a babákok, Gergő igazán, szegénykémnek tüszős mandulagyulája van és lázas is volt. Dominak "csak" piros a torka és taknyosak mindketten már vagy két hete. A fene ezekbe a vírusokba vagy bacikba, hogy ilyen nehéz kikeveredni belőlük, megkapni viszont túl könnyű őket. Orrszívó porszívó ide vagy oda, annyira tele van az orruk, hogy tegnapelőtt éjjel G. légzésfigyelője kb. 15 percenként pittyent egyet, olyankor az érték lement 1-2-re, aztán vissza is ugrott 9-re, ami nyilván attól volt, hogy nem valami szabályosan vette a levegőt az eldugult nózijával. Domi a szokásos rontom-bontom hangulatát nem veszítette el egyáltalán a betegségtől, és kicsi G. is csak picit bágyadtabb a szokásosnál. Nagyon érdekes, hogy Gergő valamiért erősen ellenzi a gyógyszere bevételét. Az antibiotikum nagyon finom, gyümölcsös ízű szirup, és mégis, amint közelít felé a kanál, rögtön elkezd nyígni és rázza a fejét, hogy nem kéri. Amint sikerül beimádkozni a kis szájába, boldogan elcsócsálja, de előtte mindig eljátssza a szenvedő kisfiút. Tiszta rejtély, hogy miért, különösen, mert amúgy lelkesen tátja a száját, ha bármit adunk neki.

Étvágyuk továbbra is kitűnő, minden felbukkanó kajáért sorban állnak, szó szerint: vagy az asztalhoz rongyolnak oda, ha a felnőttek leülnek reggelizni-ebédelni-vacsorázni, vagy az ember térdénél álldogálnak könyörögve, ha az nem az asztalnál próbál - szinte titokban - valami kis finomságot megenni.

És Domi nagyon cuki, felszólításra nagy, nyitott szájas puszikat ad a kedvenc alvós macijának. :)

 

Pasi

Na, vigyázz már onnan, szeretnék a meccsre kapcsolni!

Góóól!

Továbbra is kekszrajongó :)

Ojjé, ez a pici kekszecske meg kimaradt?

Meg bírom ezt én még enni? Gondolkodjunk!

 De még mennyire! Nyamm!

Bömbi

És ha az ember gyerekét kiveszik a kádból, ahol olyan jól lehet a flakonokat rámolni, a lefolyó vizet nézegetni, a zuhannyal telenyomni szemet-szájat vízzel, felállni, leülni, csúszkálni, kishajót rágcsálni, no, akkor nagyon kell bömbölni, mert ez nem igazsááág (és aztán még hajat is kell szárítgatni)!!!

 

Egyforma sapkások

Néha vannak egyforma cuccaik, bár ez tényleg nem cél, csak az van, hogy egyszerűbb egy esetleg nehezen felfedezett jó ruhadarabból kettőt venni, mint kajtatni egy hasonló minőségű másféle után. A sapkát egyébként  nem annyira szeretik, folyton leszednék a fejükről, sokadik visszarakás után szoktak csak beletörődni, hogy márpedig ez az idegesítő cucc ott marad rajtuk. (Ja, a kis plüsskabátkájuk is egyfoma. :))

Nagy kisfiúk vagy kis nagyfiúk?

Vicces ez, mert persze nagyok ám a skacok, 35 centivel hosszabbak mint a születési méretük, de most pont olyan korban vannak, hogy sokat számít a rajtuk levő ruha. Alvós tipegőben még babának tűnnek, "rendes" ruhában meg kisgyereknek. (Mondjuk ezt a konkrét rugit Domi a kislábujja megmozdításával is szét tudná repeszteni, hát kicsit kicsi rá, nincs mit szépíteni a dolgot. :))

Helyzetjelentés

13. hónap (korrigált 10 és fél). Úgy gondoltam, most, hogy már mindenfélét csinálnak a fiúk, nem nagyon van értelme a havi státusznak. Ha valami érdekes történik, arról úgyis beszámolunk. De most voltunk dokinéninél 1 éves státuszon, ezért úgy döntöttem, mégis írok beszámolót.
A pontos fizikai paraméterek: Dominik 9940 gr, 76 cm, Gergő 9500 gr, 76 cm.
Fogak: Dominak 4 fölül, 2 alul. Gergőnek 1 fölül, 2 alul.
Evés: Négyszer esznek egy nap, reggel és este tápszert. Délben valamilyen zöldség és csirkemell, krumplival vagy rizzsel. A kedvenc a cukkini. Megeszik a darabosat, nem kell turmixolni, csak egy kicsit megtörni a kaját. Délután gyümölcsöt esznek túróval, joghurttal, vagy tejpéppel. Természetesen teli hassal is érdekli őket a mi ebédünk, az is, ami nagyon fűszeres.
Mozgások: Dominik továbbra is négykézlábas, villámgyorsan kint van a konyhában, és már pakol is. Lenyitja a sütőt, kinyitja a szekrényt, kipakol mindent. Feláll a hűtőnél, rendezgeti a hűtőmágneseket. Még mindig mindent a szájukba vesznek sajnos.... Mindenféle ajtót szeretnek kinyitni és becsukni mindketten. Gergő kúszik és gyorsabban halad mint Domi négykézláb. És a technikáját is tökéletesítette, szinte a hasa le sem ér, csak a könyöke és a térde, mint egy igazi kis kommandósnak. A Dévényes terapeuta nagyon gyúr a négykézlábazásra (a feszes háta az akadály), de szerintem a kúszás is jó, mert szimmetrikus. Fél kézzel kapaszkodva felállnak bárhol, oldalazva haladnak körbe az asztalnál, a kanapénál, és térden állva pakolnak ki a játékkosárból. Dominik néha megfeledkezik magáról, és nem kapaszkodik egy kézzel sem, olyankor popsira tottyan. Gergő állásból sokszor leguggol, úgy ül le. Minden gombot megnyomnak videón, dvd lejátszón, órákon. Lábujjhegyre állnak, hogy elérjék a tv gombjait. Bárhová képesek bebújni egy kis világító gombért vagy zsinórért, amit meg lehet rángatni. Kb. 2 perc alatt felforgatják az egész lakást.
Beszéd és társas viselkedés: mindketten mondják, hogy baba és mama. Tudják hol a baba, mama, nagymama, nagypapa, kutyus, repülő. Gergő a babára rá is mutat, úgy mondja. Dominik azt ismételgeti, hogy nememem, főleg ha valami olyat csinál, amit nem szabad, és persze olyankor rám néz. Gergő nagyon édesen halandzsázik, azt mondja nyomatékosan, hogy "hát dö!" (kicsit fransziás a gyerek) és közben mutogat. Érdekes módon Gergő a szelídebb, Dominik a rontom-bontom, mégis Gergő az, aki vérig sértődik, ha valami veszélyes dolgot nem engedünk neki. Dominik simán beletörődik, és megy valami mást csinálni. Továbbra is barátságosak, Domi megőrül a gyerekekért, és csajozni is szokott. A dévényen van az Emma barátnője, akivel sokat bájolognak együtt, de nem egy hűséges típus a gyerek, mert a múlt héten például a 90-es buszon egy jóval idősebb "nőt" fűzött: egy kb. 8-9 éves kislány ült mögöttünk, és egyfolytában az ölemben állva vigyorgott rá. (A nő sajnos nem vette a lapot. :)) Gergő meg dúdol, ha énekelünk, és ha azt mondjuk tapsi-tapsi, Dominik tapsol. A mondókás dolgokról már írtunk korábban, és újabban térdrogyasztás is megfigyelhető a fiúknál ritmusra. Ha a tükörben meglátják magukat nevetnek, meg ránk is. Mindketten örökmozgók, állandóan menni kell, és csinálni valamit! Hát ezek vannak mostanság.

Pizsiben

Így üldögélnek a kisfiúk a reggelijük után, és persze próbálják elfoglalni magukat mindenféle érdekes dologgal. Domi gyakorlatilag képes rendesen felállni az etetőszékben, ezért egyáltalán nem lehet őt felügyelet nélkül benne hagyni. Az egyetlen bombabiztos tároló a kiságya, onnan még nem tud kijönni, de már várjuk, hogy mikor pakolja egymásra a plüssállatkáit, hogy a hátukon szépen kimásszon. :)

Gergő mutatja, hol van a baba a popsitörlős doboz tetején és mondja is, hogy "baba". A kedvenc térdenülős mondókájánál már tudja, hogy mikor jön az a rész, amikor egyik oldalról a másikra kell dőlni, és ő maga dől jobbra-balra, meg sem kell a lábunkat mozdítani. Domi pedig egy nagymama által énekelt kis dalocska alatt ritmusra dőlt jobbra-balra, nagyon benne volt a bugi a kisfiúban. :) És mindketten szépen járnak, ha fogjuk a kezüket, Domit a földre már nem is lehet ülésbe vagy hasra lerakni, megfeszíti magát, és járni akar.

Egyre akaratosabbak, csúnya hisztiket tudnak levágni, ha valami nem úgy történik, ahogy ők akarják és nem azonnal. Az önveszélyes része a dolognak, hogy sokszor ívben megfeszítik és hátradobják magukat. Aztán ha ilyenkor a fal, a padló vagy az etetőszék háttámlája van mögöttük, akkor koppan a buci. Amúgy viszont olyan édes, vigyorgós kölyköcskék és úgy tudnak örülni az ismert arcoknak, hogy meg kell őket zabálni.