Így üldögélnek a kisfiúk a reggelijük után, és persze próbálják elfoglalni magukat mindenféle érdekes dologgal. Domi gyakorlatilag képes rendesen felállni az etetőszékben, ezért egyáltalán nem lehet őt felügyelet nélkül benne hagyni. Az egyetlen bombabiztos tároló a kiságya, onnan még nem tud kijönni, de már várjuk, hogy mikor pakolja egymásra a plüssállatkáit, hogy a hátukon szépen kimásszon. :)
Gergő mutatja, hol van a baba a popsitörlős doboz tetején és mondja is, hogy "baba". A kedvenc térdenülős mondókájánál már tudja, hogy mikor jön az a rész, amikor egyik oldalról a másikra kell dőlni, és ő maga dől jobbra-balra, meg sem kell a lábunkat mozdítani. Domi pedig egy nagymama által énekelt kis dalocska alatt ritmusra dőlt jobbra-balra, nagyon benne volt a bugi a kisfiúban. :) És mindketten szépen járnak, ha fogjuk a kezüket, Domit a földre már nem is lehet ülésbe vagy hasra lerakni, megfeszíti magát, és járni akar.
Egyre akaratosabbak, csúnya hisztiket tudnak levágni, ha valami nem úgy történik, ahogy ők akarják és nem azonnal. Az önveszélyes része a dolognak, hogy sokszor ívben megfeszítik és hátradobják magukat. Aztán ha ilyenkor a fal, a padló vagy az etetőszék háttámlája van mögöttük, akkor koppan a buci. Amúgy viszont olyan édes, vigyorgós kölyköcskék és úgy tudnak örülni az ismert arcoknak, hogy meg kell őket zabálni.
