Betegek a babákok, Gergő igazán, szegénykémnek tüszős mandulagyulája van és lázas is volt. Dominak "csak" piros a torka és taknyosak mindketten már vagy két hete. A fene ezekbe a vírusokba vagy bacikba, hogy ilyen nehéz kikeveredni belőlük, megkapni viszont túl könnyű őket. Orrszívó porszívó ide vagy oda, annyira tele van az orruk, hogy tegnapelőtt éjjel G. légzésfigyelője kb. 15 percenként pittyent egyet, olyankor az érték lement 1-2-re, aztán vissza is ugrott 9-re, ami nyilván attól volt, hogy nem valami szabályosan vette a levegőt az eldugult nózijával. Domi a szokásos rontom-bontom hangulatát nem veszítette el egyáltalán a betegségtől, és kicsi G. is csak picit bágyadtabb a szokásosnál. Nagyon érdekes, hogy Gergő valamiért erősen ellenzi a gyógyszere bevételét. Az antibiotikum nagyon finom, gyümölcsös ízű szirup, és mégis, amint közelít felé a kanál, rögtön elkezd nyígni és rázza a fejét, hogy nem kéri. Amint sikerül beimádkozni a kis szájába, boldogan elcsócsálja, de előtte mindig eljátssza a szenvedő kisfiút. Tiszta rejtély, hogy miért, különösen, mert amúgy lelkesen tátja a száját, ha bármit adunk neki.
Étvágyuk továbbra is kitűnő, minden felbukkanó kajáért sorban állnak, szó szerint: vagy az asztalhoz rongyolnak oda, ha a felnőttek leülnek reggelizni-ebédelni-vacsorázni, vagy az ember térdénél álldogálnak könyörögve, ha az nem az asztalnál próbál - szinte titokban - valami kis finomságot megenni.
És Domi nagyon cuki, felszólításra nagy, nyitott szájas puszikat ad a kedvenc alvós macijának. :)
