Sikerült!

És a kisfiú felállt! A motiváció mondjuk vicces: látni szerette volna Domi kivakarását a kakis pelusból. Hiába, a nagy dolgok mindig olyasmiből születnek, amire nem is gondol az ember. :)

Nézd mama, állok!

Vigyorkák

Modern répamese

Domi húzta a videót, Gergő húzta Domit, de a videó nem mozdult. (Aztán jött a mama és mindenkit hazazavart berakott az ágyába.)

Csak úgy

Kisangyal No.1.



Kisangyal No.2.



Azért ilyet is tud :)

Felállás felé félúton

Halleluja! Gergő úgy döntött, hogy mégsem az ördög találmánya és gyermekek megnyomorítója a térdelés. Ez pedig igen jelentősen megnöveli annak az esélyét, hogy képes lesz valóban felállni, mert amúgy már hetek óta pörög a témán. Nyilván nagy megpróbáltatás passzívan figyelni csak, hogy Bucika mi minden gazfickóságot tud állva elkövetni, amiben a kis kékszeműnek nem lehet része. Most azonban jobb, ha mindenki fedezéket keres, mert hamarosan beindul a kettes számú veszedelem is!

Reggeli fényben


Eddig eljutottam, hogyan tovább?



Tündérpofi

Tesók

Azért már hónapok óta megvan az, hogy a fiúk érdeklődnek egymás iránt, főleg reggel vidulnak együtt: a kiságyuk végében "összegyűlnek" és vigyorognak, beszélgetnek, nyúlkálnak át egymáshoz. Most már a rácsok mögül kiszabadulva is többet foglalkoznak egymással, még ha ez egyelőre gyepálásnak látszik is kívülről, hogy a játékok elszedését egymástól ne is említsem. Nagyon örülnek amúgy egymásnak, vigyorognak és sikkantgatnak és bírkóznak.

Tévedés

Hát, igen, naivan azt hittük, hogy Domit hidegen hagyják a felnőttes kaják, meg van elégedve a neki kiutalt tápszerrel és pépekkel. Csak azért, mert nem követeli olyan látványosan mások tányérjának a tartalmát, mint Gergő. Pedig - mint kiderült - igenis szívesen megkóstol ezt-azt, ha hozzájut. Néha mondjuk kicsit mellémegy a dolog és a tonhalas szendó illatától megszédülve a tányérba próbálta mélyeszteni a 3 és fél fogát, de aztán kapott rágcsálnivalót is.

A kis dinnyeevő

A technika még javításra szorul, bár lehet, hogy jobb, hogy kézzel nem (nagyon) próbálkozik. :)

10 hónaposak

A fiúk 10 hónaposak, korrigáltan 7 és fél. Hosszukról és súlyukról csak körülbelüli adataink vannak, megmérhetetlenek, de olyan 72-73 centisek lehetnek. Dominik (pelusban, bodyban, felnőtt mérlegre ültetve) 9200, Gergő 8600 gramm. Fogak: Dominak a két alsó és két felső egyes majdnem teljes nagyságban kint van. Gergőnek a két alsó egyesét lehet érezni, de még nem tört elő. Szegényt eléggé megviseli, nyűgös, ömlik a nyála, és tömködi a kezét a szájába.

Evés: a fő kaja még mindig a tápszer, napközben zöldség-gyümölcs-csirke. Gergőt minden érdekli, amit mi eszünk, pedig ő a rosszabb evő (+ fogatlan is), mindent meg szeretne kóstolni, és meg is teszi. Már evett kenyérhéjat, slambucot, koviubit, szopogatott kolbászt, és szemmel láthatóan nagyon ízlett neki! Dominik tökéletesen elégedett a babakajával.

Beszéd: mindketten nagy dumások, gagyarásznak, kurjongatnak. Dominik a hangoskodóbb, mondja hogy bababa, mamama, dadada, gagaga, amikor sír, beleszövi, hogy nyenyenyenye.

Alvás: Éjszaka kb. 8-tól Gergő 5-ig, fél 6-ig, Dominik 7-ig, napközben sajnos nagyon keveset. A fix a reggeli után 1-2 óra (inkább Domi). Reggelente egyébként nagyon cukin elszórakoznak egymással, beszélgetnek, nevetgélnek, és közben figyelik, hogy ébren vagyok-e. Ha megmozdulok, mindketten nyomulnak felém, hogy "engem vegyél ki"!!! Mozgások: mindenféle téren előrébb vannak mint a korrigált koruk! Dominik négykézláb közlekedik, bármibe kapaszkodva feláll, roppant észnél kell lenni, bár a kiságyban sem esik már el, ahol oldalazva halad is, néha lépeget. Gergő kúszik mint a villám, ő is próbál felállni a kiságyban, meg az ágy mellett, de még nem jött rá, hogy fel kéne térdelnie. Ami azért is érdekes, mert ha a földön ülök, bennem kapaszkodva simán feláll. Finommozgással sosem volt gond, szöszölnek mindennel, csipeszfogással fognak meg dolgokat, különösen Gergő. Egyszóval ÜGYESEK!

Érzelmek: a szeparációs szorongás Dominál erősödött, Gergőre nem jellemző. Gergő rájött a kukucs játék lényegére, már ő bújik el és jön elő röhögve a kanapé mögül, nekem már csak a "kukucs" szó ismételgetése maradt. Továbbra is mindketten játékos, jó kedvű, mosolygós babák!

Fürdésnek indult

Végre jó idő volt, a csillagok állása is megfelelőnek látszott, gondoltuk, itt az ideje az első szabadtéri fürdésnek, a vadiúj, színes pancsolóban. Két olyan gyereket ítéltünk erre a sorsra, akik imádnak fürdeni, kádban legalábbis. Nahát, pancsolóban nem. Gergőnek egyáltalán nem tetszett a dolog, ahogy landolt hason a vízben, azonnal nyavalyogni kezdett, és ezt kis megszakításokkal - vagyis amikor a szájába tömte a műanyag hajót - folytatta addig, amíg meg nem könyörültünk rajta és ki nem vettük. Domit nem zavarta a nyilvános strandolás, de nem is érdekelte, itt is kizárólag csak felállni akart, ami, hát lássuk be, kihívás eléggé. A közelgő vihar vetett véget a "fürdésnek", meglátjuk, mikor fogjuk ezt ismételni. Lehet, hogy jövőre?

Áttérünk vegyes kajára

G. határozottan mutatja a jeleit, hogy mást (is) akar enni, mint bébipapit. Kifejezetten érdekli, hogy más mit próbál előle rejtegetni a tányérján, és "szól", hogy neki is adjon belőle. Így például pár napja elfogyasztott egy kanálnyi slambucot, és imádta, tegnap pedig megkaparintott egy kolbászt és úgy rácuppant, hogy alig lehetett kitépni a kezéből. Azért már mégse rögtön egy egész szállal kezdje a hardcore húsevést.

Elfoglaltságok

Ó, ha kaphatnék abból a dinnyéből, ami ott figyel a mama tányérján!



Hogy is volt? 52-es vagy 53-as csatorna a JimJam?

A nagy melegben

ki-ki vigyorogva (karmolt orral) üldögél



vagy röhögve (félig angolspárgában) álldogál

Tök jó, hogy van etetőszékünk!

Éhenkórász kicsi G.

Érdekes viselkedésformája mostanában Gergőnek, hogy mindenki kezéből-szájából-tányérjából kinézi a kaját, lelkes csámcsogással (komolyan!) kíséri mások táplálkozását, és minden adandó alkalommal megszerez mindenféle étket mindenkitől. Tegnap csak azért nem futott bele a wasabis borsóba, mert azért szadisták nem vagyunk és a gyámhivataltól is félünk . :)
Közben viszont a napi rendes tápiadagja eléggé visszaesett, gondoltuk, talán a betegség miatt, de étvágya lenne, és láthatóan vágyik a kajára. Az lenne a baj, hogy már unja a csodálatos, babagyomorra kifejlesztett, hipoallergén és tudományosan összeállított Bebát? A fene se tudja, mindenesetre mostanság nagy beleéléssel rág kiflicsücsköt és kenyérhéjat. Íme:

Ma délelőtt

Azzal volt Dominik elfoglalva, hogy megtanuljon felállni a kiságyában. Ez még hiányzott a repertoárból eddig, és ezt a csorbát ki kellett köszörülni minél hamarabb. Az elmúlt két napot nagyrészt lázasan töltötte a kisfiú, mert persze elkapta a betegséget Gergőtől. Aki viszont már teljesen jól van, és az új tudománya az, hogy ha elhanyagoltnak érzi magát a szobában, akkor kikúszik a mama után a konyhába, végig a folyosón, kicsit meg-megállva ezt azt megvizsgálni, bedugni az ujjacskáit a vécéajtó szellőzőnyílásán. Ezt még Dominó sem csinálja, pedig ő a nagyobb kalandor. :)

Szóval Domi ma végre láztalanul, új erőre kapva kezdett a gyakorlatokba reggeli után, feltérdelt, húzta magát a rácsokba kapaszkodva, de arra nem jött rá, hogy felülre kellene kapaszkodnia, így mindig hátraesett, besomta a buciját, sírt egy keveset, aztán újra nekiindult. Próbáltuk a kezecskéjét átrakni, de nem nagyon hagyta. Aztán csak sikerült neki a saját módján.

Na, akkor gyűjtsünk egy kis erőt a következő menet előtt!

Eddig jó, ugye?

Na, mit szóltok?

Nem adjuk fel

Kicsi G. is erősen küzd, hogy felálljon, kapaszkodik mindenbe és húzza magát, de valahogy arra az apróságra még nem jött rá, hogy feltérdelve ez könnyebb lenne. A térdelést amúgy nem nagyon szereti, az az ő ellensége. Meg a fű. :)
Mint a képen is látszik, még egyéb nehezítő körülményeket is magára aggat a kisfiú, nem tudni, hogy a nagyobb kihívás motiválja-e, vagy valamiféle segítő eszköznek szánta a polifoam játszókocka keretét.



Dominó már professzionális szintre fejlesztette a térdelést, laza csávóként fél kézzel kapaszkodik csak, a másikkal rámol, vagy egyensúlyoz, attól függően, épp mire van lehetőség és igény.

Van nekünk egy kiskutyánk...

........Dominik a neve,

éjjel szundít, nappal csahol,

pelenkát marcangol.

 (tisztára félelmetes harcikutya, mi?)

A pisigyűjtés buktatóiról - Frissítve!

Hétfő délelőtti alvásából lázasan ébredt Gergő, szinte sütött a kis teste. A hőmérséklete popsiban mérve 39,1 fok volt (szerk. megjegyz.: tehát mínusz 0,5 fok levonással kapjuk a valós hőt), pánik persze azonnal bekapcsol, különösen mivel a gyermeknek amúgy semmi baja nem volt látszólag: nem volt nyűgös (pontosabban csak a szokásos mértékben :)), nem köhögött, nem volt taknyos, nem ment a hasa, semmi. Délután a doktornéni sem talált semmi magyarázatot a lázra, viszont fogzáshoz magasnak tartotta, ezért teljes laborvizsgálatot írt elő. És itt, mint kiderült, a vérvétel volt az egyszerűbb fele a történetnek. Fogalmunk sem volt róla, hogy mivel jár a vizelet begyűjtése egy ekkora manótól. Nos, lélegzetvisszafojtva figyelő kedves olvasóinknak eláruljuk, hogy ehhez a művelethez vizeletgyűjtő zacskót kell vételezni a patikából, amely egy öntapadó csíkkal ellátott kis zacskó (mily meglepő), ezt kell a gyermek kukijára felragasztani, majd várni a csap megnyitását.

No, hát reggel 5.45-kor zacskó felragaszt, pelenka visszazár, később gyereket kenguruba helyez, átsétál a rendelőbe, vérvétel megejt. Még a vámpírkodás előtt zacskó csekkolása, de biza, nincs benne egy csepp pisi sem. Nem baj, mondja a kedves vérszívó néni, majd a szúrás hatására bepisil kicsi G. Ordítás van ugyan kimeredésig, de pisike egy szál se. Oké, menjünk haza, folytatja a néni, 10-ig nyugodtan vissza lehet hozni a produktumot. Otthon a sokat szenvedett kisfiú becsűr két és fél deci tápszert, de pisi továbbra sincs. Háromnegyed tizenkettőkor már komoly aggodalom, hogy itt valami húgyúti baj lehet, a gyerek 6 órája nem pisilt! Eddigre már ezerszer kibontottuk, a pociját masszíroztuk, próbáltuk még itatni (sikertelenül), semmi. Az utolsó kibontásnál levesszük a zacskót, már úgysincs értelme a (nem)gyűjtögetésnek, és ekkor kiderül, hogy Gergőci végig pisilt, csak minden kifolyt a zacsiból és valahogyan a pelenka hátuljában, a csemete derekánál gyűlt össze! Persze fej verése a falba következett, de isten bizony egyik kibontásnál sem látszott pisi a nyavalyás zacskóban, csak kicsit párás volt a nejlon, de azt hittük, izzadás.

Persze azért nagy megkönnyebbülés is volt, hogy a kis vesék rendesen működnek. Viszont ma meg kellett ismételni az akciót, de már profiként, szinte röhögve gyűjtöttük be az anyagot, délután várjuk az eredményt, reméljük rendben lesz! A vérvételből kiderült, hogy a CRP érték elég magas, és ezt már a koraszülött időszakból tudjuk, hogy gyulladásra, bakteriális fertőzésre utal. Már csak a gócot kellene megtalálni, ezért megyünk délután fül-orr-gégére is. Közben pedig a fiatalúr tegnap este óta láztalan. Na, erre varrjon valaki gombot!

VIZSGÁLAT EREDMÉNYE: pisi teljesen negatív, viszont F-O-G dokinéni megállapította, hogy G. torka picit piros. Valószínűleg fáj is neki, mert gyümölcsöt ma egyáltalán nem volt hajlandó enni, nyilván csípte az ödémás nyálkahártyát. Láza nincs továbbra sem, holnap még vet rá a gyerekorvos egy pillantást, de azt mondta a telefonban, hogy nem valószínű, hogy gyógyszert ír neki. Úgy legyen!

Mozgások vannak

Hát, hol is kezdjem? Így jár az, aki napokig nem posztol, mindenfélék történnek az ifjakkal, aztán nem is számoltunk be róla. A legfontosabb, hogy Domi teljes biztonsággal jár négykézláb, és kevésbé teljes biztonsággal, de annál határozottabban felhúzza magát és álldogál. Mindenhol. A fürdőkádban is, ami nagy teljesítmény. Van egy kis műanyag vitorláshajó, amit nagyon szeretnek, és a kád szélén foglal helyet, amikor nem gyerekkézben van. Ha a vízbe szállás után nem adjuk ezt neki oda elég gyorsan, akkor a kisfiú öntevékenyen a kád szélébe kapaszkodva feláll, és megkaparintja magának. Szárazföldön pedig teljesen magától értetődő, hogy fel kell állni minden adandó alkalommal. Ágyak széle, családtagok lábszára vagy a DVD-s polc - neki mindegy, bármiben megkapaszkodik, aztán büszke fejjel néz szanaszét, és közben szépen csúszik a lába angolspárgába (vagy néha eldől). :) Na ja, az új tudomány még csiszolgatásra szorul, de ki bánja? Elképesztően ügyes a gombócka! És egyre profibban esik, már próbálja tompítani a zakó nagyságát!

Kicsi G. marad a biztonságos kúszásnál, amit már olyan gyorsaságra és ügyességre fejlesztett, hogy csak lesünk. Mostanában ő is rámászik Dominóra, aki ezt nem annyira tartja jó ötletnek, iszonyú hisztit rendez miatta. Pedig ő mit művel(t) szegény Gergővel! G. egyébként újabban matrica módjára tapad(na) a személyzetre, olyan nem lehet, hogy bárki a családból a látómezejében legyen és ne vele foglalkozzon. Ilyenkor a matracra vagy a padlóra borulva látványos, krokodilkönnyes bömbölést csap, amit élő ember nem bír sokáig elviselni, így aztán általában eléri, amit akar.

Vicces dolog is történt a hétvégén, kiderült, hogy Gergő irtózik a fűtől(!). A plédről szeretett volna lejönni, hogy a sziklakertet közelebbről megvizsgálja. Igen ám, de a helyes kavicsok és a takaró közt ott sötétlett a félelmetes FŰ. Amin át kellett volna hatolni, hatalmas elszántsággal. G. először az egyik, azután a másik tenyerét érintette hozzá a fűhöz, majd utálkozva vissza is húzta. Pár percnyi próbálkozás után nyüszögve fordult a pléd közepe felé, és segélykérően nézett a nagyira, aki gondolván, hogy ott esetleg csak szúrósabb lehetett a fű, meg különben is milyen férfi az, aki betojik egy kis zöldtől, felvette a hajasbabát és a kezét hozzáérintette egy puhább fűcsomóhoz. Hát, ezt nem kellett volna! Ilyen szörnyűséget! Minden jobb érzésű ember méltán borzad el ennek olvastán! Kicsi G. rémes sírásban tört ki, és csak az ellenséges területről való evakuáció után tudott megnyugodni.

Domi telefont is szerel



A babahordozó közös kedvencük, belemásznak, kismásznak belőle, illetve magukra borítják, és teknőcként viszik a hátukon! :)



Fiókokat is nyitogat a fű ellensége

Négykézláb

Vicces módon a tegnapi kúszós videók feltöltése után kb. 5 perccel Domi elindult négykézláb, és azóta is így közlekedik, sőt, ma a tévészekrénybe kapaszkodva felállt! Történelmi pillanatok megörökítve!

És nem tudom, figyelitek-e a videón, hogy Gergő mennyire felkapja a fejét, amikor Bucika elkezd sírni, aztán amikor odakúszik mellé, megsimítja a fejét kétszer is. Kis együttérző drágaság. :)