Azzal volt Dominik elfoglalva, hogy megtanuljon felállni a kiságyában. Ez még hiányzott a repertoárból eddig, és ezt a csorbát ki kellett köszörülni minél hamarabb. Az elmúlt két napot nagyrészt lázasan töltötte a kisfiú, mert persze elkapta a betegséget Gergőtől. Aki viszont már teljesen jól van, és az új tudománya az, hogy ha elhanyagoltnak érzi magát a szobában, akkor kikúszik a mama után a konyhába, végig a folyosón, kicsit meg-megállva ezt azt megvizsgálni, bedugni az ujjacskáit a vécéajtó szellőzőnyílásán. Ezt még Dominó sem csinálja, pedig ő a nagyobb kalandor. :)
Szóval Domi ma végre láztalanul, új erőre kapva kezdett a gyakorlatokba reggeli után, feltérdelt, húzta magát a rácsokba kapaszkodva, de arra nem jött rá, hogy felülre kellene kapaszkodnia, így mindig hátraesett, besomta a buciját, sírt egy keveset, aztán újra nekiindult. Próbáltuk a kezecskéjét átrakni, de nem nagyon hagyta. Aztán csak sikerült neki a saját módján.
Na, akkor gyűjtsünk egy kis erőt a következő menet előtt!
Eddig jó, ugye?
Na, mit szóltok?
