G + D kalandjai: március 2010

2010. március 30., kedd

Sejtettük már pár hete...

...hogy egy bizonyos Gergő nevű kisfiú igazából tud ám járni, csak nem hajlandó bemutatni ezt a nagyvilágnak. Voltak árulkodó jelek: hirtelen két-három lépések valami nagyon vágyott dolog után, meg kapaszkodás nélkül álldogálás hosszabb ideig, például a fürdőkádban, egyik kezében a samponos flakonnal, másikban a flakon kupakjával. Szóval, gondoltuk mi, hogy sumákolás esete áll fenn, kb. ugyanúgy, mint annak idején a mászással.

No de, ma eljött az igazság pillanata. Gergőci a szoba közepén térdelt, Imola meg elvette tőle a cumiját, hogy elvigye lemosni. Erre persze kitört a gyalázat, a gyerek üvöltött, majd ohne kapaszkodás, térdelésből (!) simán felállt, és elindult az elrabolt cumi után. Pár lépés után döbbenten nézett le a lábára, és annyira megrémült a látványtól, hogy térdre rogyott. Viszont ezzel átszakadt valami gát, mert azóta Gergő TUD ÖNÁLLÓAN JÁRNI! Hurrá, éljen, bódottág! :)

2010. március 27., szombat

Tavaszi tudományok

Na, a legutóbbi posztban még nyavalyogtam a hideg miatt, hogy ugye a gyermekek is utálták, de azóta itt a jó idő és sokmindenféleséget lehet csinálni. Például játszótérre járni, ahol már nem zavar a nagy szél, így élvezzük a hintázást, a föld és a kavicsok markolászását (evését egyelőre még nem), valamint a csikkek felszedegetését. :O A fejünk fölött áthúzó repülőgépektől be kell teljesen zsongani, ugyanígy a kutyusoktól (vu-vu babanyelven) is, amik a világ legérdekesebb lényei közé tartoznak. Nem is beszélve az Árkádban látható húsvéti nyuszikákról (szegények!), akik Gergőt hozták teljesen lázba (valamint az őket védő plexi kerítés lebontására is kísérlet történt, de aztán mégse lett nyúlszöktetés a dologból, pedig a biztonsági őr már ugrásra készen várt). A kisállatboltba is be kellett menni, ahol "hal" felkiáltással Domika azonnal azonosította a könyvéből ismert akváriumlakókat, és minden kismadár "gamb" volt, hiszen galambok repkednek az ablak előtt otthon. :)

Gergő professzionális szintre fejlesztette a motorozást, hamarabb rájött, hogy hogyan kell lábbal hajtani magát, mint Dominik. Nagyon ügyesen tolat, meg Y fordulót csinál, utánozza a motorhangot és gázt is ad a kezével. :) Kis segítséggel szépen eszik kanállal a drága, mostanában neki van jobb étvágya, azzal a hat kis fogával haaaatalmas adagokat tol be! Ha valaki jön, akkor köszön neki, hogy "szijó", elmenetelkor integet és mondja, hogy "pá-pá".

Domenico az utóbbi hetekben erősen fognövesztésre gyúrt, 14 foga van jelenleg, talán épp emiatt nincs annyira jó evőkéje. Azért persze nem kell elborulni ettől, nem állnak ám ki a bordái a gyereknek, sőt. :) És akkora utánozóművész, hogy meg kell halni tőle. A legutóbbi mutatványa az, hogy ugye, ha félrenyelnek, akkor szoktuk veregetni a hátukat. A múltkor egymás mellett reggeliztek az etetőszékükben, és Gergőci köhögni kezdett, Domika meg teljes természetességgel átnyúlt és hátbaveregette, mégse fulladjon már meg itt a tesója. :) És rettentő jól nevelt a gyerek, ha valamit odaad nekünk, mondja, hogy "tetyék".

Látod, mama azt a Boeing 737-est?

2010. március 15., hétfő

Játszótéren hidegben

Nem igazság, hogy március közepén ilyen hideg van, ennek ellenére ma úgy döntöttünk, elég volt a szobafogságból, lesz, ami lesz, kimerészkedünk a játszótérre. Jól beöltöztettük a fiúkat, és elindultunk, de már rögtön látszott rajtuk, hogy nem annyira tetszik nekik a nagy szél. A rugós oroszlánülőkén Gergő nyavalygott, Domin csak látszott, hogy utálja. Aztán jött a hinta, hát, ez sem volt a kedvencük, pedig otthon egymást lökik ki szinte belőle. Dominak egyedül a mellettünk játszó kislányok tetszettek - olyan tíz év körüliek voltak -, tök lelkesen figyelte őket és időnként rájuk mutatva közölte, hogy "baba". Szóval, rövid időn belül véget vetettünk a "remek" szórakozásnak, remélhetőleg 20 fokban majd jobban fog esni a játszózás. :)