Karácsony

Párbeszéd

A gyerekek mandarint esznek, a gerezdek egy kis tányérkában vannak. Az utolsó után Domi belenéz a tányérba:
- Elfogyott? - kérdi.
- Igen, drágám - mondja a mama.
- Kivigyem? - int Bucika a tányér felé.
- Igen, köszönöm.
A kisfiú óvatosan megfogja a tányért, kisöpör vele a konyhába. Jön vissza.
- Mit csináltál a tányérral? Elvette tőled valaki?
- Igen, a papa.

:))

Szókincs

Áll Domi az ablakhoz húzott széken, nézi a hóesést, majd megszólal:

Esik a hó, fingik a ló.

Khm, nevezett rímecskét 2 héttel ezelőtt hallotta, egyetlen alkalommal... :D

Szeretnek birkózni

Mikulás

Szemüveges

Gergő szemüveget kapott, mivel a doktornéni úgy ítélte, hogy a jobb szemecske picit behúz középre. Az a szeme kb. 1 dioptriás, a másik teljesen jó, de épp ezért kezd a babácska kancsalítani, egyszerűen kikapcsolja a rosszabb szemét. Reméljük, hogy ezzel a korrekcióval szépen visszaáll a szeme egyenes tartása. Már csak rá kell venni valahogy a fiatalurat, hogy megtűrje magán a szemüveget. Domika már elfogadta, hogy a doktornéni Gergőnek adta a szemüveget, és ezért nem szabad tőle elvenni. Annyira felfogta a dolgot, hogy időnként figyelmezteti is kicsi G.-t felemelt ujjacskával: "A doktojnéni mondta, hogy vedd fel a szemüveget." :D

Tesók

Hát, van ugye az a jelenség, hogy a testvérek ölik egymást folyton. Ez alól a fiúk sem kivételek. Hihetetlen érzékkel mindig az a játék kellene mindkettőjüknek, ami épp a másiknál van. Mindig, de mindig. Ilyenkor simán kiveszik egymás kezéből, a kifosztott üvölt, majd rohamra indul a holmi visszaszerzéséért, vagy valaki felnőttől próbál segítséget kérni. Legveszélyesebb fegyverük a harapás, nem bírjuk leszoktatni őket róla, így aztán időnként szép, lila foltok díszítik a kis testüket és arcukat.

Ugyanakkor viszont imádják is egymást, sokat bolondoznak együtt, és hiányoznak egymásnak, keresik a másikat, ha külön vannak. A múlt héten szemészeten voltunk, ahol Gergő több körben kapott pupillatágító cseppeket, olyankor Domi kinn maradt a nagyival. Minden alkalommal, amikor Gergőnek be kellett mennie, Bucika kétségbeesetten verte az ajtót, és mondta, hogy "Gergő sír, cseppentenek a szemébe." Látszott, teljesen ki van akadva, hogy "bántják" a tesóját. :)

Menő kiscsákó :)

Szobatisztaság

Nos, a bili eddig megbukott, Domi üvölt, ha ráültetjük, Gergő nem, de nem is csinál bele semmit. Mondjuk az tény, hogy a családból senki nem látnak egy fura kis edénykébe kis- vagy nagydolgot végezni. Nyilván más is ki lenne akadva, ha ilyen fura helyzetbe kényszerítenék.
Egyébként mind a ketten szólnak, ha kaka lesz, tehát itt nincs hiba az alkalmasságban. Gondoltuk, jobb lesz a vécészűkítővel próbálkozni. Vécére előszeretettel kísérnek el bárkit, (és mint kis rabszolgák előzékenyen tépnek az embernek papírt ;)), szóval, ott már tudják, mi a helyzet. Egyelőre barátkozás folyik a vécészűkítővel. (Amiből új kell, mert nem illeszkedik a vécére.)

Szókincs

A nagy huzakodásban leesik a műanyag teherautó a földre, szétnyílik az eleje (nem tört el). Domika kétségbeesetten sírva fakad, és ezt mondja: Ú'isten! Bo'zasztó! :DDD

Gyermekvasút + egyebek

Még a fiúk szülinapi ajándéka volt a vasutazás, tekintettel a jól fejlett közlekedésieszköz-mániájukra, meg mert élményt fontos ajándékozni, sőt, talán fontosabb is, mint a tárgyak. A Normafától mentünk Hűvösvölgybe, onnan pedig villamossal és fogaskerekűvel vissza, így aztán három új járművön is ültek a fiatalurak. Vicces módon a fogaskerekűnél kezdte el mindkettő mondogatni, hogy Thomas, úgy látszik az jobban hasonlított a kedvencükre. És bár részben az alvásidejükben történt a kirándulás, Gergő és Domi is kisangyalként viselkedett, aminek különösen örültünk, miután láttunk egy-két botrányos hisztit a többi kis utas körében.



Egyébként továbbra is szépek és okosak, Gergő egyre többet kezd beszélni, bár a monológjai még főleg babanyelven folynak, de nagyon folyékonyan és hosszan. :) Domi gyakorlatilag rendesen beszél, kerek mondatokban, jól ragozva, nagyon tisztán, érthetően. Még mindig szokatlan, amikor kivág egy tökéletes, helyzethez illő mondatot a kis csipisz. Pl. nézzük a felszálló repülőket, ő meg azt mondja: Belement a felhőbe. Vagy két hét távlatából is emlékszik, hogy volt egy seb a lábamon, felhúzza a nadrágom szárát, megnézi a bokámat, és közli: Nem látszik a bibi.

Szülinapjukra kaptak kis asztalt és széket, azóta ott kajálnak.

KÉT ÉVESEK LETTEK!

Szöszke Fannival az állatkertben

A szépséges Fanni :)

Puszi Dominak

Puszi Gergőnek

Jesszus, egy nő megfogta a combom!

Három hetesek...

...de még vígan pocakban lenne a helyük, ez ugyanis a terhesség 32. hete lett volna!
Itt közel 1800 grammosak.

Mindjárt kétévesek!

Hihetetlen, ugye? A legszebb álmainkban szerepelt ez a forgatókönyv, amit egyébként egy gyerekorvos ismerős megjövendölt annak idején, hogy a kisebb kanyarok után szépen behozzák a fiúk az éretten született társaikat. 2 hete voltak pszichológiai felmérésen, ahol megállapították, hogy mindketten megfelelnek nemhogy a korrigált, de a valós koruknak. És valóban: ügyes a mozgásuk, a feladatmegoldásuk, a dumájuk és persze a hiszti, meg az akaratosság is. Mondjuk ez utóbbi versenyszámban Gergő homorít elsősorban. Domika, bár szeleburdibb és belemenősebb gyerek, de mégis szabálykövetőbb, jobban lehet rá hatni szép szóval. Gergő megfontoltabb, de sokkal rosszabbul viseli, ha korlátozni próbáljuk. Biztos az van, hogy ha a sok töprengés után kisüti, mit is akar csinálni, akkor nem tűri, hogy keresztülhúzzák a számításait. :)

Folytatva a tavalyi hagyományt, most is mutatunk régi fotókat a fiúkról, így a szülinapjuk előtt alig 2 héttel.

2009. február 2.

Játszóteres

(És mindig más gyerek járműve kell nekik. :)

Strandolás

Az államalapítás ünnepének örömére lementünk a Velencei-tóra strandolni. Persze a konkrét fürdés csak egész kis részét tette ki a dolognak, Domi nem is nagyon akart a vízbe menni, a kis felfújható csónakban üldögélve paskolta a vizet. Gergő az ölünkben elvolt, de az úszógumi még bizonytalan érzés neki, kell, hogy valaki tartsa. És hát hideg a víz a pici testükhöz, hamar hűlnek, csak úgy reszketett kicsi G., amikor végül kijöttünk a tóból.

A parton aztán nagyon érdekes dolgok voltak: hatalmas csúszda, ami mellett az otthoni játszótéri eltörpül, fű-fa-virág, más gyerekek, más gyerekek babakocsija (!), és a járda melletti kis betonárok, ami különös vonzerővel bírt mindkét kölköcske számára. Abban mászkáltak fel s alá, ki nem lehetett őket csábítani, ami azért vicces, mert ráadásul nehéz volt benne közlekedni, hiszen nem egyenes az alja. Szeretik a kihívásokat, ez tisztán látszik. És kaptak gofrit is, de gonosz család lévén nem kértünk rá nekik se lekvárt, se tejszínhabot. ;)

A cink ragaszkodik

Hát, ilyesmitől már régen féltünk, most aztán bekövetkezett. Gergőke megszerezte a sudocremes dobozt, eléggé tele popsikrémmel, és mire észrevettük, már így elintézte magát. A hajából háromszori samponozásra sem sikerült kiszedni a krémet, a lepedőről nem is beszélve. A kiságyukat valószínűleg oda kell szögelni a padlóhoz, mert leülve és a lábukat kilógatva a rácson az ággyal együtt tudnak mozogni. :( Így kaparintotta meg a sudocremet is. Túl találékonyak.

A hintát...

... Gergő bácsi relaxálásra használja,



.... ellenben Dominik itt intézi üzleti és magán telefonhívásait.

Akikre majom ugrott ;)

Járművek és halak

Szombaton cápát-ráját-halat nézni voltunk a tropicariumban. A gyermekek láthatóan nagyon élvezték, de az állatkák mellett a sötétben való rohangálás, más kölkökkel való barátkozás és a különféle érdekes szerkezetek (csapok, korlátok, padlólefolyók) vizsgálata legalább akkora izgalommal töltötte el őket. Mondjuk, szerencsére, legalább az alligátorhoz nem akartak beugrani. A rájasimogatóban a víz volt igazán érdekes, Gergő hatalmas locs-pocsot rendezett, nem győztem aztán lemosni a sós vizet róla. Szerintem minden ráját elijesztett a környékről a nagy csapkodással, de így is jól szórakozott. Nagyon bátor volt, van egy kis üvegalagút, ami bevezet a medencébe, Gergőci egyből belemászott, aztán a víz alól röhögött ránk kifelé.



A campona jól tele van rakva ezekkel a pénzbedobós gyerekjátékokkal, motorokkal, autókkal, direkte a szülői pénztárcák megkopasztása céljából. (De, ha-ha, kifogtunk rajtuk, mert alig volt aprónk, illetve az is főleg 200-as, viszont az átok gépek százassal működtek volna, váltani meg egy boltban sem akartak.) Mondanom sem kell, a fiúk úgy vágódtak rájuk, mintha így születtek volna, és szerencsére még nem vált vérükké az a tudás, hogy ezek a miniautók, -motorok mozogni is tudnak, ha pénzt dobnak beléjük, így aztán boldogan ültek rajtuk csak úgy. :)
A járművek egyébként is nagyon érdeklik őket, imádnak az autóban a kormánynál ülni, össze-vissza nyomogatják a gombokat, kapcsolókat, utazás közben sorolják a felbukkanó buszokat, motorokat, hévet, autókat, sőt Domika már a piros lámpát is mondja.

Domi mondatai

A gyermek komplett mondatokat gyárt, és ragozni is tud (ha akar). Valamelyik nap a játszótéren nagyon összebarátkoztak egy kislánnyal, sokat majomkodtak együtt, végül a közelgő zivatar elöl hazamenekültünk. Aztán itthon ült a kádban a kisfiú, és egyszer csak azt mondta: E'ment haza a baba.
Már azt is tudja, hogy nem minden madár gamb, pl. felismeri a szarkát, és mondta is valamelyik nap a játszótéren, hogy: Ott van a sza'ka. Vagy belenéz egy tálkába az asztalon, és közli, hogy Ninszen benne szemmi. Kidobja a játékát a kiságyból, majd felszólítja a nagyit: Adni neked!
Pelenkázás közben próbálja a popsikenőcsös dobozt kinyitni, nem sikerül neki, erre: Nem tudom teteje. :)

Nyár van..

... és uborkaszezon, nem történik semmi. A fiúkák nőnek, okosodnak, szépségesek, dumálnak és persze feszegetik a határokat, ameddig csak bírják. ;)