Még a fiúk szülinapi ajándéka volt a vasutazás, tekintettel a jól fejlett közlekedésieszköz-mániájukra, meg mert élményt fontos ajándékozni, sőt, talán fontosabb is, mint a tárgyak. A Normafától mentünk Hűvösvölgybe, onnan pedig villamossal és fogaskerekűvel vissza, így aztán három új járművön is ültek a fiatalurak. Vicces módon a fogaskerekűnél kezdte el mindkettő mondogatni, hogy Thomas, úgy látszik az jobban hasonlított a kedvencükre. És bár részben az alvásidejükben történt a kirándulás, Gergő és Domi is kisangyalként viselkedett, aminek különösen örültünk, miután láttunk egy-két botrányos hisztit a többi kis utas körében.
Egyébként továbbra is szépek és okosak, Gergő egyre többet kezd beszélni, bár a monológjai még főleg babanyelven folynak, de nagyon folyékonyan és hosszan. :) Domi gyakorlatilag rendesen beszél, kerek mondatokban, jól ragozva, nagyon tisztán, érthetően. Még mindig szokatlan, amikor kivág egy tökéletes, helyzethez illő mondatot a kis csipisz. Pl. nézzük a felszálló repülőket, ő meg azt mondja: Belement a felhőbe. Vagy két hét távlatából is emlékszik, hogy volt egy seb a lábamon, felhúzza a nadrágom szárát, megnézi a bokámat, és közli: Nem látszik a bibi.
Szülinapjukra kaptak kis asztalt és széket, azóta ott kajálnak.
