Hát, van ugye az a jelenség, hogy a testvérek ölik egymást folyton. Ez alól a fiúk sem kivételek. Hihetetlen érzékkel mindig az a játék kellene mindkettőjüknek, ami épp a másiknál van. Mindig, de mindig. Ilyenkor simán kiveszik egymás kezéből, a kifosztott üvölt, majd rohamra indul a holmi visszaszerzéséért, vagy valaki felnőttől próbál segítséget kérni. Legveszélyesebb fegyverük a harapás, nem bírjuk leszoktatni őket róla, így aztán időnként szép, lila foltok díszítik a kis testüket és arcukat.
Ugyanakkor viszont imádják is egymást, sokat bolondoznak együtt, és hiányoznak egymásnak, keresik a másikat, ha külön vannak. A múlt héten szemészeten voltunk, ahol Gergő több körben kapott pupillatágító cseppeket, olyankor Domi kinn maradt a nagyival. Minden alkalommal, amikor Gergőnek be kellett mennie, Bucika kétségbeesetten verte az ajtót, és mondta, hogy "Gergő sír, cseppentenek a szemébe." Látszott, teljesen ki van akadva, hogy "bántják" a tesóját. :)
