Mozgások vannak

Hát, hol is kezdjem? Így jár az, aki napokig nem posztol, mindenfélék történnek az ifjakkal, aztán nem is számoltunk be róla. A legfontosabb, hogy Domi teljes biztonsággal jár négykézláb, és kevésbé teljes biztonsággal, de annál határozottabban felhúzza magát és álldogál. Mindenhol. A fürdőkádban is, ami nagy teljesítmény. Van egy kis műanyag vitorláshajó, amit nagyon szeretnek, és a kád szélén foglal helyet, amikor nem gyerekkézben van. Ha a vízbe szállás után nem adjuk ezt neki oda elég gyorsan, akkor a kisfiú öntevékenyen a kád szélébe kapaszkodva feláll, és megkaparintja magának. Szárazföldön pedig teljesen magától értetődő, hogy fel kell állni minden adandó alkalommal. Ágyak széle, családtagok lábszára vagy a DVD-s polc - neki mindegy, bármiben megkapaszkodik, aztán büszke fejjel néz szanaszét, és közben szépen csúszik a lába angolspárgába (vagy néha eldől). :) Na ja, az új tudomány még csiszolgatásra szorul, de ki bánja? Elképesztően ügyes a gombócka! És egyre profibban esik, már próbálja tompítani a zakó nagyságát!

Kicsi G. marad a biztonságos kúszásnál, amit már olyan gyorsaságra és ügyességre fejlesztett, hogy csak lesünk. Mostanában ő is rámászik Dominóra, aki ezt nem annyira tartja jó ötletnek, iszonyú hisztit rendez miatta. Pedig ő mit művel(t) szegény Gergővel! G. egyébként újabban matrica módjára tapad(na) a személyzetre, olyan nem lehet, hogy bárki a családból a látómezejében legyen és ne vele foglalkozzon. Ilyenkor a matracra vagy a padlóra borulva látványos, krokodilkönnyes bömbölést csap, amit élő ember nem bír sokáig elviselni, így aztán általában eléri, amit akar.

Vicces dolog is történt a hétvégén, kiderült, hogy Gergő irtózik a fűtől(!). A plédről szeretett volna lejönni, hogy a sziklakertet közelebbről megvizsgálja. Igen ám, de a helyes kavicsok és a takaró közt ott sötétlett a félelmetes FŰ. Amin át kellett volna hatolni, hatalmas elszántsággal. G. először az egyik, azután a másik tenyerét érintette hozzá a fűhöz, majd utálkozva vissza is húzta. Pár percnyi próbálkozás után nyüszögve fordult a pléd közepe felé, és segélykérően nézett a nagyira, aki gondolván, hogy ott esetleg csak szúrósabb lehetett a fű, meg különben is milyen férfi az, aki betojik egy kis zöldtől, felvette a hajasbabát és a kezét hozzáérintette egy puhább fűcsomóhoz. Hát, ezt nem kellett volna! Ilyen szörnyűséget! Minden jobb érzésű ember méltán borzad el ennek olvastán! Kicsi G. rémes sírásban tört ki, és csak az ellenséges területről való evakuáció után tudott megnyugodni.

Domi telefont is szerel



A babahordozó közös kedvencük, belemásznak, kismásznak belőle, illetve magukra borítják, és teknőcként viszik a hátukon! :)



Fiókokat is nyitogat a fű ellensége