Hogy is kell a mit is csinálni?

A kisfiúk az ebédjüket melegítik. ;)

Ezzel a kérdéssel írható le legjobban a gyerekek tevékenysége manapság. Mindent tudni akarnak, mindenhol ott akarnak lenni, mindent utánozni akarnak. Nincs előttük akadály, Gergő különösen a "mindenhol átküzdöm magam" típus, az étkezőszék alatt is átmászik, de ehhez tudni kell, hogy vannak ám ott keresztfák, tehát nem csak simán a lábak között kell átkúszni. Aztán az ajtónyitogatás is nagy kedvenc, leginkább a konyhában szeretik művelni (ott még nincsenek gyerekzárazva az ajtók), és pakolnak is kifelé edényt, lisztet, bármit.
Ja, meg Bucika telefonál, igaz egyelőre érdekes technikával valahogy a füle mögé rakja a telót, de majdcsak alakul a dolog. És még véletlenül se próbálja sose a távirányítót a fülére illeszteni, pontosan tudja, hogy azon nem lehet beszélni senkivel. :)

És a fő hír, tararam: tegnap levizsgáztak a fiúk Panni néninél és a dévényes neurológus dokinéninél, tökéletesnek vannak nyilvánítva, nem kell többet terápiára járniuk!!! Az elmúlt 8 hónapban kisebb kihagyásokkal heti 1-1 órát kezelte őket Zs., nagy szeretettel és odafigyeléssel. Mindkét gyereknek eltüntette a feszességét, plusz Gergőnek a féloldalasságát, amit a nagytudású margitos gyógytornász szerint maguktól kinőttek volna. Hát, mi nem akartuk a véletlenre bízni a dolgot, ennél azért nagyobb volt a tét. A Dévény alapítványnak nagyon-nagy szerepe van abban, hogy a fiúk mozgásokban gyakorlatilag nincsenek lemaradva a tényleges koruktól. Köszönjük ezúton is!

Halló!

Harisnyás Pippi Pisti :)