Továbbra is nagy repülőgéprajongó a gyermek, ha a gép kikerült a látótérből, szoktuk neki mondani, hogy elment, most már el lehet szakadni az ablaktól (nem könnyű 11 kiló gyerekkel sokáig ott állni :)), úgyhogy már szépen mondja az elmentet is és legyint hozzá a kis kezével. Ez amúgy annyira cuki, hogy a különböző szavakhoz látott kézmozdulatokat is utánozza. Ja, és kacsint is (igaz, hogy mindkét szemével egyszerre), és cuppanós puszit dob. És borzasztó nagy vetkőzőművész, szinte állandóan neglizsében (body + zokni) rohangászik, mert a nadrágját rögtön leveszi, ahogy ráadjuk. Állva letolja a térde alá, aztán szépen leül és lecibálja a lábfejéről. Egyesek szerint csak remélhetjük, hogy nem lesz mutogatós bácsi. ;)
Gergő nagyon édes, olyan szinten dumál babanyelven, olyan gesztusokkal kísérve, hogy ki lehet találni, mit mond. Nagyon tud kérni a drága: múltkor ült a hintájában, Imola valamit olvasott, Gergő rákiáltott, hogy figyeljen rá, aztán rámutatott az asztalon az innivalójára és "közölte", hogy hogy hozd ide, szomjas vagyok. Tegnap meg felém nyújtotta ki a kis tenyerét, és kekszet kért. Mondjuk jellemző, hogy pont kaja-pia ügyben ennyire lelkes. :) Szintén tegnap történt, hogy ruhás fiókokat húzogatott, és az egyikből kiállt egy nadrág, ami miatt nem tudta visszatolni a fiókot, így aztán szépen közelebb húzódott, gondosan visszatűrte a nacit a fiókba és diadalmas arccal becsattantotta. Problémamegoldó képességből ötös!
Meg olyanokat csinál még Gergő bácsi, hogy fogja a műanyag poharát, keverint benne egyet-kettőt egy kanállal és odatartja a nagyi szájához. :) Ő az, aki egyébként nagyon próbálkozik az önálló, kanállal való evéssel, szereti, ha az ő kezében is van kanál, de azért persze a kaja túlnyomó részét meg nem saját maga lapátolja be.
