Úgy bizony, bevettük magunkat a kies Csillaghegyi fürdőbe, hogy a nagy hőséget könnyebben viseljék a kisfiúk. A fürdőkádban igazi vízicsibe mindkettő, imádnak pancsolni, gondoltuk a strandon sem lesz ez másképp. Úgy kezdtük, hogy Gergőke a kabinban összetojta magát, így a gyepen kellett tisztába tenni a gyermeket. Aztán végre felhúztuk rájuk az úszópelust, és irány a nagymedence! Ahol Gergő konkrétan üvölteni kezdett, nem tudni, hogy a sok ember vagy a nagy víz ijesztette-e meg, de nem lehetett megnyugtatni. Domi higgadtan fogadta az új szituációt, de ő meg sziszegett a víz hőmérsékletétől - ami amúgy állítólag 26 fok volt -, szóval perceken belül megfutamodtunk.
Ezután megkerestük a gyerekmedencét, bár nem sok reményt fűztünk ahhoz, hogy felnőttek is belemehetnek, a fiúk meg még kicsik, hogy egyedül fürödhessenek. Meglepetésünkre a szülők benn voltak a vízben a gyerekeikkel, és ki sem volt írva semmiféle tiltás. Domi egyből lelkes strandoló lett, a víz melegebb volt, és lehet, hogy számított a többi gyerek jelenléte is. Gergő itt is sírt először, de amikor csapkodni kezdtük a vizet szerintem rájött, hogy ez ugyanaz az anyag, ami otthon a kádban van. Na, ettől kezdve boldogan "rohangált" a medencében, azt sem akarta hagyni, hogy fogjuk a kezét, sikongatott, és a vízbe dugta az arcát. Ja, és egyikük sem akart kijönni a medencéből, pedig már lilult a szájuk.
Később aztán volt tobozszedés, hangyavizsgálat, cserebogárfogdosás, szomszédok papucsának és naptejének eltulajdonítási kísérlete, egyszóval jó kis délután volt. :)
