Azt meg jól elfelejtettem megírni, hogy szombaton a fiúk átestek a kovászos uborka tűzkeresztségen! Eddig csak édes cuccokat ettek, így aztán nem is gondoltuk, hogy ekkora lelkesedéssel fogadják az uborkát, ami, ugye, sós is, savanyú is, és főleg fokhagymás. És még csak pofát sem vágtak hozzá! Domi az új két fogát (igen, a második is kinn van!) is felhasználva, le is harapott egy darabkát, és mielőtt ki tudtuk volna halászni a szájából, némi borzongás közepette lenyelte. (Ez a darabos kaja valahogy fura még nekik, na nem mintha csülköt akarnánk holnap a kezükbe adni, de történnek néha ilyen kis balesetek.) Gergő csak elegáns nyugalommal szopogatta az uborkát, de aztán ő is kijött a béketűrésből, amikor végül elvettük tőlük az új eledelt.
Amúgy talán kiheverték már a hajvágási traumát, bár G.-nek mintha elromlott volna az alvókája: pár napja éjjel 2-3 körül felébred, felsír, aztán visszaalszik ugyan, de ezt a műsort ismétli egészen reggelig. :( Kicsit mondjuk taknyos, de az már máskor is volt, és orrszívó-porszívózás után simán aludt. A fogacska tűnik a bűnösnek, majd meglátjuk!
A szokásos műsor folyik egyébként a habtapi játszópadlón: izegnek-mozognak, forognak, kúsznak ide-oda, Domi rájött, hogy kényelmes fekvőhely a tesó pelenkával fedett hátsója, így hát azon héderel. :) (A cumi meg csak az ellenség megtévesztésére van a kezében, SOHA nem használja rendeltetésszerűen, kizárólag marcangolási és körberágási célra csap le rá.)
