Rontó Pál úr

Na jó, lehet, hogy ez a cím kicsit erős, de Dominik határozottan, khm, hogy is mondjam, intenzív korszakában van. Fókázással közlekedik, rájött ugyanis, hogy a nyújtózkodás csak egy bizonyos távolságig működik. Régebben ilyenkor fáradtan letette a fejét és szopizta az ujját vigasztalásképpen, aztán újult erővel kepeszkedett a vágyott játék után. Ez már a múlté, most már odakúszik, ahová akar, és ott rendezkedik. Kipakolja a játszószőnyeg melletti szekrény alá suvasztott polifoam négyzeteket, kilöki belőlük a betűt, és az üres keretet a nyakára húzza, miközben egy X betűvel integet. A kiságy fekvőlapját már lentebb kellett rakni, mert botrányos módon lebontja a rácsvédőt, és fölötte kukucskál kifelé az ágyból, attól tartunk, már csak egy hajszál választja el attól, hogy felhúzza magát a rácsba kapaszkodva. Gergőt is felfedezni való tárgynak tekinti, ha a közelébe kerül belekapaszkodik a hajába, és ott rágja, ahol éppen éri. És persze hangoskodik, gajdol, sikkantgat, beszél a plafonhoz és vigyorog, röhög ezerrel, ilyen nevetőszemű gyerek nincs is több!

Így sokkal érdekesebb az uncsi rácsvédőm:



Ne sírj már annyira, csak egy kicsit csócsáltam meg oldalt a hajadat!