Mindenféle

A kis egyévesek kezdenek egyre inkább kommunikációra gyúrni, egyrészt önkifejezés formájában, másrészt a családtagok közlendőjének megértésében. Mindketten folyamatos halandzsát nyomnak, és a gyakran felnőtteken is kifogó s, c, cs, r betűk kivételével már kábé mindent hallottunk tőlük. Gergő különösen ügyes a két-, háromszótagos "szavak" alkotásában, amelyeket nyomatékos hangsúllyal, felvont szemöldökkel és magasba tartott kézzel vág az emberhez, és minden alkalommal felszólításnak (Vegyél már ki a kiságyból!) vagy letolásnak (Még nincs kész a kajám?) hangzik. Az meg külön vicces, hogy időnként értelmes szavak kerekednek ki a próbálkozásból: pl. tető (vagy tetű, nem tudtuk eldönteni), és kaki. Ez utóbbit jó is, ha megtanulja, segíthet a szobatisztaság rögös útján majd. :)
Domi pedig biztosan érti a lámpa, kutyus és kakas szavakat (mint alapvető, túléléshez szükséges szókincset). Ha kérdezzük, hogy ezek hol vannak, odanéz, de pár napja már a kis kezével is mutat feléjük. Újabban tök határozottan ellöki, lesöpri az ember kezét onnan, ahol nem akarja, hogy legyen, pl. az etetőszéke asztalkájáról. Nem viccel a kisfiú egyáltalán.
Mindkét gyerek sportot űz a zoknijuk lehúzásából, nagyon kell figyelni séta közben, hogy el ne hagyjuk a lecibált zoknikat. Múltkor este Domika a kezeslábas pizsijét tépte volna lefelé, és nagyon csodálkozott, hogy ezt a zoknit nem bírja leszedni magáról. :)
(Most így elnézve őket, nehéz elhinni, hogy tavaly ilyenkor még nem érték el a súlyvesztési mélypontjukat, ami a születési súlyuk 20 százaléka volt nagyjából.)


Azért is ledöntöm az állólámpát!


Nagyon vigyázzatok, mer' fürdőskönyv van nálam, és nem habozok használni!