Neki is van foga!

Gergőnek tudniillik. Már tényleg kezdtük azt hinni, hogy vőlegény korában sem lesz neki, aztán hiába folyik már hónapok óta a rengeteg nyála, meg ugye az éhenkórászság is nehezebb feladat fog nélkül. De ma véletlenül kiderült, ujjharapás után, hogy a gyerekecskének kint van a két alsó egyese, és egész nagyok már. Öröm, bódottág!

És amúgy Gergőn egészen komoly megfontoltság jelei mutatkoznak, mondjuk mindig is ő volt a két fiú közül a meggondoltabb, óvatosabb, de tegnap olyan édes volt: állt a dohányzóasztalnál, én a kanapé szélénél ültem, kicsi G. nézegetett a kanapé karfája felé, aztán vissza a saját kezére, amit ki is nyújtott néhányszor, de hamar felmérte, hogy nem éri el a kanapét, így maradt a biztonságos asztalnál. Később a másik oldalon a fotellel próbálkozott ugyanígy, de ott is messze volt a karfa, viszont a térdem előrébb volt, azt elérte, és előbb az egyik, majd másik kezével kapaszkodott át, és szépen átlépett hozzám. Kis cukkerinó, már kezdi érezni a határait.