Egyébként nem koncepció a gyermekek zokni nélküli altatása, de mindig lehúzzák magukról, ha épp unatkoznak az ágyukban.
Mostanában mintha beszédre gyúrnának, egyre több szópróbálgatást vélünk felfedezni a halandzsában, pl. a nagypapa és spongya bob valamiféle formáját, de lehet, hogy csak beleképzeljük, mert ezek azért nehéz szavak. Gergő a babanyelvén beszél hozzánk, magyaráz, élénk mimikával kísérve a mondandóját. Főleg akkor áll velünk szóba, ha valami miatt a nemtetszését, ellenvéleményét akarja kifejezni vagy izgatott. Annyira aranyos a kis törpicsek, amikor ott áll az ember előtt, a földből alig látszik ki és magyaráz nagy méltatlankodva. Domi is dumál, de rajta valahogy az nem látszik egyelőre, hogy nekünk beszélne. Ő inkább mozdulatokkal közli, ha akar valamit, odahúz valahová és mutatja, hogy mit csináljunk vagy a kezünket vezeti. Ja, és kaptak egy vadállatos könyvet karácsonyra,nagyon szeretik, már jól tudnak úgy ordítani mint az oroszlán, bár Gergő interpretációjában ez inkább támadni készülő vámpírnak hangzik.
És mostanában együtt fürdenek már, hatalmas locs-pocs kíséretében, ugyanis úgy verik a vizet, mintha fizetnének nekik érte, de azt a kacagást hallani kellene, minden kiömlött vizet megér.
Bónuszkép: két ifjú IT guru megfeszített munka közben.


